Hehe... mondanám, illetve pontosabban így: höhö... de ez, ismerve az eredendő okot, mely ádázul ott lappang a történés gyökerénél, már nem oly' nagyon vicces.

Történt ugyanis, hogy komótosan, amolyan ráérős roki tempóban mentem, hogy lezuhanyozom. Ebben ugye idáig, semmi különleges nincs.
A rituálé már készségszinten beépült, ami az előkészületeket jelenti:
- mankó cseréje /a remek virágocskákkal díszített kerivívörmankóm, mely napi használatra tökéletes, ám felesleges hiba-, netán balesetforrást jelent a fülkébe való be-, illetve az onnan való kimászkurálásnál, tehát kerivívör parkolópálya, sima, hazai fekete munkafront/
- zokni levétele /az ágyon ülve, tekintve, hogy álló helyzetben ez az én alkatrészeimmel gyakorlatilag megoldhatatlan feladat)
- köntös összeszedése /hiába, na, szüleim, gondos munkával biztosították a köztem s a lábaim között lévő távolságot, melyet a megmaradt, legózott //és remekül működő!!!!// csípőizületekkel sajna, nem hidalhatok át, mely hiányosság egyéb helyzetekben nem oly' égető dolog, ámde törölközésnél gyakorlatilag megsemmisítő tud lenni, ezért nem is próbálkozom ilyennel, tehát zuhany -> köntös -> kávézással egybekötött lábszáradás... höhö/

Tehát ezek elvégzése után irány a fürdőszoba. Amper rövid meggyőzése arról, hogy csakúgy, mint az eddigi 11 évben, neki most sem lesz keresnivalója odabenn. /Valami megmagyarázhatatlan okból, delejes vonzalmat érez azon helyiség iránt. Biztosan az odabenn burjánzó illatok -parfümök, tusfürdők, öblítők eceterákok miatt, mert orrára -csakúgy mint szemére-, már gyakorlatilag vak szegény, ám ott az előbb ecsetelt igen durva koncentráció miatt, mégis érez ezt-azt. Amolyan nosztalgia lehet ez nála mostanában. De sajna akkor sem, na. Intimszféra mégis, vagy mi! Persze, az ágyamba feljön (néha már Berta teszi fel, mert miután magasított bútorról van szó, az ő korában már időnként nem boldogul egymaga ezzel, s nem Hármaska lenne Hármaska, ha nem segítene kedves falkatagunknak...)
Szóval, miután csatát nyertem a kuttyal szemben (kiben a Két hülye kutya* komplett esszenciája egybe vagyon gyúrva), a benti dolgokhoz kezdtem. Mely tevékenység sorozat a nagyobb rituálé része, első lépéseket már volt szerencsém ecsetelni, most folytatom.
- rokiszék lecsuk /mely a falhoz rögzítve tölti életét, s csak arra vár, hogy lehajtsam, majd mezítelenül zuhanyozzam rajta, mert ugye állva ez nekem nem megy: vagy kapaszkodom egyik kézzel, s másikkal fogom a zuhanyrózsát -ám ez esetben macerás ugye a fürdőpamacs meg ilyesmi használata, merthogy kettő van, de több kezem nincs-; vagy nem kapaszkodom, de akkor jó esély van rá, hogy mint egy zsák kidőlök a fülkéből; vagy nyitom csukom a vizet, ámde átfolyós rendszerű melegvíz ellátásnál ez egyrészt pazarlás -energiailag- de főleg a biztos hajhullás és rángógörcs előidézője, tehát ülve zuhany, mert kényelmes egy öreg rokinéni vagyok... höhö.../
- kihámoz magam ruhailag /na, ezt nem részletezem, de elhihető, ennek is vannak érdekes és fix hellyel rendelkező részei, hisz nem egyszerű ez, nem egyszerű... de szórakoztat... mert ha nem így látom, akkor én magam megyek a tajgetoszra... de nem megyek...ismét höhö.../
- fürdőlepedő, mankó megfelelő helyre készítés /nagyon nem mindegy, hogy mi mekkora távolságra van, mikor ottan vagyok vizesen, csúszós talppal.... de kettővel!!! ezt nem felejtem el soha, kettővel!!!!!!!!!/
- beevickélés rituális mozdulatokkal a fülkébe /nem, ez sem egyszerű ám! ki kellett találni a koreográfiáját, hisz minden centinek szerepe van, és nagyon nem mindegy, hogy előbb bal-é vagy jobb-é meg egyáltalán... höhö/

Majdan, nyugodtan üldögélve végre átadhatom magam a forró zuhany okozta megkönnyebbülésnek. Remek, illatosnál illatosabb tusfürdők, válogatott samponok, színes fürdőpamacsok... mint az ovisok... nagyon bírom, na... Woody Allen mondása jut eszembe erről, valahogy így hangzik: "A feleségem annyira gyerekes volt! Mindig elsüllyesztette a papírhajóimat a fürdőkádban!"
Hmmm... Tehát, a konkrét események soránál maradva: ültem a néhány perce áradó forróvíz alatt és kezdtek ellazulni nem is létező izmaim a vállamban, meg egyáltalán megnyugodtam. Félig kikukucskálva a szemem sarkából, elkezdtem a hajmosást. Beleszagoltam a kinyitott flakonba és örömmel konstatáltam, hogy nagyon kellemes megnyugtató illata van a samponnak. Ahogy a tenyerembe öntöttem, figyeltem, hogy vékony sugárban, lassan ereszkedik a halványlila, erősen viszkózus, szinte krémszerű anyag. Kissé furi volt, de mégsem kisgalambok repültek ki a flakonból, úgyhogy könnyedén továbbléptem a dolgon.
Lassan, kimért mozdulatokkal megmosakodtam, aztán ahogy kell, kievickéltem a fülkéből, köntöst felvettem, majd mentem megszáradási céllal a kávézás felé.

Ott ültem, lábaim papucsban, én magam belebugyolálva puha köntösbe és vártam, hogy iható hőmérsékletűvé hüljön a dittesó bögrémben a kávém, mikor is villámcsapásként beugrottak a képek a hülyét csinálás magamból című szappanopera soros részéből.

Hmmm... rá kellett jönnöm, hogy én biza a vadiúj tusfürdővel mostam meg a hajam. Illata bódító, állaga selymes, színe kellemes... de nem sampon, hanem tusfürdő.

Bakker! És akkor mondja valaki, hogy normális vagyok!! (Igen, ezek után pláne szeretném ezt hallani!!!!! Höhö... akkor is, ha nem igaz, na.:)





.......................................................................................

* ha netán... de úgysincs olyan ember széles e világon, ki előtt ismeretlen lenne eme örökbecsű kettős:

<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/TCZ9htMI-F0&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/TCZ9htMI-F0&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>