s katona. Mikor, mire van szükség.

Egyik este -két kisebb csemetém itthon lévén- bundáskenyér volt a vacsora. Én szeletelt kenyérből szeretem a legjobban, mert akkor olyan, mintha a semmi körött sülne meg a tojás, és ettől olyan gazdag lesz. Még volt is egy fél zacsi "kockakenyér", úgyhogy ideális alapanyag mutatkozott a vacsoránkhoz.
Hozzá is készültem, ahogy kell: kicsi olaj serpibe, tojások tálkába (bele amit éppen találok:), kenyerek, mindez a tűzhely egyik oldalára készítve, másikra pedig papírtörlő a pultra, mellé tál, fedővel.

Bekapcsoltam a lángot.

(Néhány évig volt elektromos tűzhelyünk -erőművi dolgozók lévén, ez eléggé adta magát, mint olcsó megoldás; nem is volt gáz az előbb bérelt, majd az erőműtől megvett lakótelepi lakásban-, de nem szerettem/szerettük, úgyhogy mikor építkeztünk, már eleve felül gáz, alul -tehát a sütőtérben- elektromos tűzhelyt terveztünk, majd vettünk. S azóta is jó döntésnek látszik.)

Szóval, melegedett az olaj, szépen kikészítve a kellő holmik, minden úgy, olyan sorrendben, ahogy a legjobban kézreáll, és kezdtem is a kupac elkészítését. Ment is a dolog rendjén. Kenyér zacsiból ki, tojásba be, megforgat, olajba tesz, sistereg, megforgat ott is, majd papírra tesz, kicsit letapicskol ráhajtott széllel is, majd jénaiba kerül.
Kész. Gondosan rákerül a tető, hogy mire az utolsó is elkészül, ne legyen dermedtre fagyott az első szelet.
Köbö a negyediknél tartottam, mikor éppen raktam az aktuális adagot az olajba, előtte gondosan betakargattam a friss szeletet, hogy leitassam róla a felesleges olajat a másik oldalon; ahogy vettem ki a tojásból a kenyeret észrevettem, hogy a túloldalon lángol valami.
Nem ott, ahol kellene neki, a seprenyő alatt, hanem mellette, a papírtörlőnél.
Maga a törlő. (Nem, nem Szilvia, hanem olcsó, texogazdaságos, abból is a színtelen fajta...)
Ott lángolt, meglehetős intenzitással a konyhapult közepén!

Hmmm... érdekes, hogy tán pánikba kellett volna esnem.
De nem ez történt. Átvillant ugyan az agyamon, hogy ha elcseszem a dolgot, itt minden az enyészeté lesz, de a kezem egy másik síkról induló parancssort teljesített közben, s fogtam a nagyobb felületnyi papírt (mely szerencsére triplán hajtogatott volt), s még félbehajtva azt, letakartam vele a féltenyérnyi alapon, kékes-sárga kb 4-5 centis lángot.
Persze csak bízhattam benne, hogy így sikerül elfojtanom a "tűzfészket", s mehet tovább a bundáskenyér procejt, mert azért így is elég vékonyka volt az a papírkupac s mégiscsak papír... De önbizalomban sosem szűkölködtem.

Kicsit sem melegedett a tenyerem. Mert ügyes vagyok. :)
Míg ezzel elbántam, kidobtam a nyomokat, téptem új itatóst, biztos ami tuti,  a tálat tettem közelebb a veszélyforráshoz, el is készült a következő darab.

És csak halvány nyomokban éreztem a lábam remegését, míg az összes kenyeret kisütöttem.

Bosszúból, jól megettük mindet!



<object classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" width="460" height="384" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0"><param name="quality" value="high" /><param name="allowScriptAccess" value="always"/><param name="allowFullScreen" value="true"/><param name="flashvars" value="vID=0234721d25&autostart=false" /><param name="name" value="guPlayer-0234721d25" /><param name="src" value="http://files.indavideo.hu/player/gup.swf?b=1009" /><param name="bgcolor" value="#666666" /><embed flashvars="vID=0234721d25&autostart=false" src="http://files.indavideo.hu/player/gup.swf?b=1009" quality="high" bgcolor="#666666" width="460" height="384" name="guPlayer-0234721d25" align="middle" allowScriptAccess="always" allowFullScreen="true" type="application/x-shockwave-flash" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" ></embed></object>