Addikció
Gyakori,
sőt, tán egyre gyakoribb. Nyilván, nekem is megvan a sajátom -mely
a függeszkedés a hálón-, s még sok-sok fajtáját sikerült
megismernem hosszú, s göröngyökkel teletűzdelt életutam során.
De ez?!
Ez, amivel mostanság találkozom ez egy nóvum. Nekem mindenképpen
az, s ki kell kiabálnom itt, a padomon magamból, hogy láblógatásaim
közben ne zargasson tovább ez a gondolat.
Mely egyrész ... nem is tudom a jó szót.
Megtisztelő?
Érdekes? (Unikális? :)
Egy biztos, csak állok, oszt nézek... hiszen a függőségnek olyan
válfajával szembesülök egy ideje, ami eleddig legfeljebb csak
hallomásból volt ismert előttem.
Mikor engem követ, mint egy árnyék, valami ragadós, nyúlós izé,
magát teljes értékűnek képzelő organizmus -amit eszemben sincs
megkérdőjelezni, hisz ha akarom, a 'teljes' is csak egy
viszonyjelző, mert magához lépest, nyilván az is...-, akkor én
elgondolkodom ezen meg amazon.
Hisz ugye
például van a háziszárnyas és az előtte feltűnő kincs, nomeg van
ugye az ilyen meg amolyan tic, melyek közé ez csak igen
speciális meghatározésban sorolható be, de talán valami
agyi-tic-ként elmegy, mikor nem izomrángást -nem szempilla
ugrálást, vagy tenyér dörzsölést- vált ki valami/valaki az
érintettból, hanem trágárságot vagy csak szimplán és egyszerűen
önnön valóját kifejezendő mocskos megjegyzéseket.
No és ez arra is jó, hogy örüljek. Például annak, hogy megint
egy(-két-három) példa arra, hogy van az a szint ahol már nem ember
az a bizonyos organizmus, s én erre jó magasról tekinthetek le,
úgy, hogy mondhatom ezt minden önteltség nélkül.
Mert lehet, jó nem vagyok. De abban egészen biztos lehetek, hogy
EMBER vagyok, s ez több, mint amit sokan magukról igazságként
vallhatnak.
Az elvonás iszonytató szakasza az addikciónak, illetve az arról
való lejövésnek -legyen bármi is a kiváltó ok-, de ahogy látom,
annak lenni -mármint a_szer-nek- sem könnyű.
Van amiről nem lehet lejönni, tudom. De az, nem is tesz semmit
annak segítségére, ám én, mivel most én vagyok a_szer, annyit
megtehetek, hogy nem dobom el azt a bizonyos kincsnek látszó
csillogó valamit, melyre előszeretettel buknak az arra
érdemesek.
Gyöngy és disznó.
/Elvonási_tünet tünet innen/
Szia Talm!
Gyöngy és disznó? Mindkettő fontos és valahol kell is.
Én inkább azt mondom fény és árnyék. És ahhoz hogy lelkünk tiszta legyen és befogadó mindkettőre szükségünk van.
És ne dobd el azt a csillogó valamit, kincsedet!
@Maricaalojzia: Pontosan ezt mondtam, kell hát. A gyöngyöt dobónak is és a disznónak is.
Tudod, az egy nagyon jó mondás: a szeretet az egyetlen, amit minél többfelé osztasz annál nagyobb lesz.
Leírta ezt, mert le kellett. Ennyi. :))
Pusszantalak!