De rájöttem, ha én valakinek drukkolok, az kereshet más elfoglaltságot magának.

Kronológiailag nem tudom, de ennyi baj legyen, ugye, szóval, valamikor réges-rég egy messzi-messzi galaxisban drukkoltam egy fess fiatalembernek, aki valóságos sóba hempergette magát, mert nekem ő olyan valódinak tűnt, semmi manír, semmi pucc, csak a tiszta egó. S az engem lenyűgöz.



/VV Olivér ehunnan van e/

Oszt kiesett. Hüpp.

Aztán van még az ilyen tapasztalásaim között más is, például tehetségkutató vagy mi a jégverés, amiket én -előrehaladott koromra, s igen kevés agyamra valamint annál jóval több időmre való tekintettel- nézek, s abban is akad olyan, akinek én drukkolok.
Jah, de inkább tán ne tenném. Hö.

Nem, testvérem, nem!

 



Oszt kiesett. Hüpp.

Ám a sornak nincs vége -oly annyira, hogy biztos vagyok benne, csak a jéghegy csúcsára emlékszem az ilyen történésekből, de sebaj, értékeljem azt, ami megvan, ugyi-, mert mainapság megy ez a zikszes okosság. Én meg -ahogy már mondtam- nézem. Vagyis néztem, tegnapig. Ma már tüntetőleg nem nézem. Hüpp.



Szóval, igenis hüpp. És én értem, ha az előző -vagy melyik- szériában már aratott egy hiperaktív gyárek, akkor nem lehet ebben is egy reneszánsz ember, pedig ama ficak és Baricz Gergő között ég és föld a különbség szerintem, sőt, azt is aláírom, hogy tán nem is tud énekelni -merthogy én meg nem tudok_hallani, vagymi kék ehhez, na-, de sértve érzem magam amiatt, hogy kiesett ez a fijú. Persze, azt is tudom, hogy neki van még ideje és ha tehetséges -amiről meg vagyok győződve-, nem vész el, de akkor is. Nekem nagyon-nagyon tetszik ez a hang, ez a James Dean-es fizimiska és egyáltalán...

Oszt kiesett. Hüpp.


S mi a tanulság ebből?
Nos, ma rájöttem. Én innentől nagyon, de nagyon-nagyon drukkolok egy valóságsó szereplőnek, aki magát a legtehetségesebbnek érzi minden más szereplő fölött, előtt, satöbbi, s nemcsak ezen kis hazában, de az egész kontinensen, mi több, az egész planétán.



/Orbán és csatlósai innen/

Viva Viktor!

Csak túlélje a hazám a kiszavazásod!