Babarczy Eszterrel beszélgetett Veiszer Alinda tegnap este, én meg ott ragadtam.

Tulajdonképpen tényleg csak kapcsolgattam, mert vártam, hogy az X akták vagy Gyilkos elmék, vagy valami hasonló fontos és mély értelmű (igenis az, na) alapdarab elkezdődjön és beleszaladtam egy beszélgetésbe. Név nem volt kiírva, csak egy fiatal nőt láttam, nagyon rövid, fekete hajjal, jellegzetes hajvonallal, fekete szemhéjakkal, vörösre festett ajkakkal, és nagyon értelmes tekintettel. A hangja pedig nyugodt de érzelmeket sugárzó, és magávalragadó volt.

Figyelni kezdtem a két -külső jegyeikben nagyon különböző, de nyíltságukban igen rokon- nő beszélgetését.
A műsorvezető nem jelentett  meglepetést, hiszen már régóta tudom, hogy érdemes rá figyelni, de a mai beszélgetőtársa ismeretlen volt előttem eddig. Pontosabban a nevet már hallottam, de nem ezt az arcot társítottam hozzá. (Nem mintha erre bármi célirányosat is tettem volna.)
Beszélt a fiáról kicsit, aki mindjárt egyetemre megy... én meg néztem azt a nőt és nem értettem. Aztán, ahogy tovább beszélt, már a hangsúlyaiból a fogalmakból, amiket használt, a mondatszövedékből egyértelmű lett, hogy nem egy huszonéves fruska beszél, hanem egy korombeli nő. (Ha csak rólam van szó, akor azt mondom, hogy néni vagyok. De itt jobb szó a nő minősítés.)

Ez éjjel volt és igyekeztem belevésni kopár jégmező agyamba ezt a nevet, hogy ma utána tudjak nézni, mert mondott néhány olyan dolgot, amivel mélyen egyet tudok érteni, amellett, hogy -mondom- nagyon szimpatikus volt, s Veiszer Alindával remek beszélgetést folytattak.
Sikerült! Már, hogy megjegyezzem. Beírtam a gugliba, hogy "Babarczy Eszter" és kaptam sok-sok találatot. Sokat -vagy viszonylag sokat, amennyit bírtam- el is olvastam.
És néhány dolgot le is szűrtem belőlük.
Az első, a magam felől ért ismételt meglepetés. Hogy mennyire egy szimpla tyúk vagyok. Ezt egy "nem kifejezetten eszterpárti" oldal cikke váltotta ki belőlem. Egyrészt, ha csak azt olvasom, s nincs mögötte a mindezt elindító beszélgetés, másrészt, ha a látott riportban az ott (a cikkben) szereplő illusztráció szerint kinéző nő beszél, nem hiszem, hogy hitelesnek éreztem volna. De ez csak engem minősít. (Bár a stílus nekem eleve nem tetszik ott, de ez megint magánvélemény... nem mintha itt bármi is nem az lenne.)
Ennél sokkal fontosabb, Babarczy Eszter saját tollából eredő írások. Például:
2009. június 23. hvg.hu
2009. január 13. hvg.hu

Sőt!

Babarczy Eszter és Bodó Balázs a Blogteren Mondta volt minden térlakó Doransky-ja. (Íme.)

Aztán
2009. április 17. atv.hu

És még akad jónéhány olvasmány, amikből látszik, hogy kiről is van szó.

S még egy idézetet idetennék, amit a néhány hete tartó szélmalomharcom mottójaként is felfoghatnék a 2009. január 13-i cikkből, éspedig:

„Ami meglepő, az az SZDSZ öngyilkossága, az, hogy lényegében feladta a harcot, vagyis meg sem próbálja már mozgósítani az akárhogy értett liberalizmus lehetséges szimpatizánsait.”  *



/kép innen/
....
Az elsőként linkelt arokaso.blog.hu címen megjelent írásból egy részlet:

"Végezetül álljon itt egy feminista-kompatibilis idézet Esztitől:

"Kifejezetten divatos most nőket olvasni, és a női tapasztalat is divatos lett. Ugyanakkor én például  nem gondolom, hogy nekem női tapasztalatom van a világról. Ennél az én esetem sokkal bonyolultabb."

Előnye: Okos.

Hátránya: Bölcsész."

Megjegyzem: én értem, mit mond. Mert nekem (is) volt alkalmam megtanulni, hogy mennyire elkülönül a tapasztalás, mint női vagy férfi jellemző, és tapasztalás, mint emberi életút részlet. Mert igen, visszásan hangzik -mintha szitoksztó lenne- a "női" jelző, bizonyos esetekben, de itt nem erről van szó. Nem női vagy férfi... hanem vegytisztán bonyolult.
Nem jó vagy rossz, "csak" komplikált.



------------------------------


* De én még mindig várok. Már erősen azt hiszem, hogy nincs mire, de várok. Türelmem végtelen, időm, mint a tenger... agyam meg nincs is... lehet, hogy ezért várok még mindig?