Egy szöveg, megint. Csak hallgattam és -szokásomhoz híven- eddig itt be, ott ki. Lehetséges értelmét felfogni, sőt, feltételezni, hogy lehet bármi értelme is, nos, ilyesmire nem pazaroltam bőséges agyi kapacitásom. Ennyi idő kellett, hogy mégis vegyem az adást. Igenis mond nekem…

Be kell látnom, hogy biza öregszem. ...és azt is konstatálom, hogy hiába telik az idő ezerrel, az én ízlésem nem sokat változott. Szombat este szokásomhoz híven csak kattintgattam a távirányítót, hülyeségek sorozatban, de ráakadtam egy gyöngyszemre... Boldogult ifjúságom…

A filmről. Talemául. Megnéztem. Korábban, boldogult ifjúkoromban láttam az eredetit (persze már nem emléxem igazán arra, de Anyuval sosem hagytunk ki ilyesmit, hisz neki ezek a filmek nagyon fontosak voltak), és Póka Angéla tolmácsolásában a dal meghallgatása után a remake-re…