Mely nem SZTETO~, sem FONENDO~, sem PERI~ sem nem pedig így PERI~... (Első kettő sem ugyanaz, s bár erős rokonságban állnak egymással, lassan MINDKETTEN múzeumba kerülnek, a világ boldogabb felén legalábbis...)

Mindazonáltal, nekem mostanság a BOKÁM adja a műsor főszerepét -hogy ily' elmétlen képzavarral éljek-, s most odaértem, hogy tán elkezdődik újra a nyugalmas időszámítás azon a tájon, hiszen tegnap megtörtént a címben jegyzett beavatkozás. (Artroszkópos boka debridement.... cirka... vagyis bemacerával -kicsiny lik(ak)on át beküldött kamera, eszköz(ök) és folyadék- általi gyors ízülettisztítás, ízületi felszín fazonra igazítása.)
Miután a hosszas és pontosan eltervezett két napos rendet felrúgta a dátumváltozás, így sietve kellett összehozni új megoldást, de sikerült.

Csütörtökön reggel 6-ra jött Béla -régen, boldogult erőműves koromban a főnököm volt, a gyerekeik meg a mi gyerekeink pedig "párhuzamos" születésűek, így ovi, suli egybevágott-, 7-re benn voltam -a behívóm fél 8-at írt, csak nem volt forgalom-, és fél 11-kor kaptam ágyat.
Odáig az ambulancián szenvedtem... Most nem volt ott az a bizonyos tolóágy ami tökéletes magasságú nekem, így a kihelyezett széééép, zőőd -gyep... ja, nem, bocs- padok valamelyikére ültem le időnként, de csak szakaszosan bírtam, néha fel kellett állnom és támasztanom a falat, mert kényes vagyok, ugye...
Bolondokháza volt az osztályon. Nem hiába... bár ENNEK nyilván semmi köze az egészségügyben uralkodó tébolyhoz, hanem mondjuk hiszti az elkényeztetett orvosoktól... ugye, narancsrezsimnek tapsoló idióták? (Voltatok OEP finanszírozott kórházban mostanában???)
Elvileg én voltam az első, mármint az aznapi műtéti kiírás szerint, de így a már az osztályon ágyat bitorlók mentek... Mikor aztán megkaptam én is az ágyam -egy eredetileg négyágyas, ám mostanság hat ággyal üzemelő kórteremben, ahol legalább van fürdőszoba, mert ez a Jánosban luxus, ahogy erről többször írtam már-, levetkőztem, lassan bekötöttek egy zacsi infúziót, Magda elrendezte a holmimat és fájó búcsút vettünk egymástól.
1-kor vittek be az előkészítőbe a saját ágyammal, fél 2-kor megkaptam a spinál-bökést a gerincembe, amikor is az aneszteziológus doktornő nagyon kedvesen meghallgatta sirámom, mely arról szólt, hogy csak így meg emígy tudok előrehajolni, készségesen bevállalta ezt a figurát. Persze ez sem volt egyszer, mert mint kiderült, kétféle vastagságú tű van mindösszesen, abból lehet választani slussz-passz. Cirka 20 perc alatt elzsibbadtam, addig időnként próba-emelgetést kellett tennem a lábaimmal, s egyre kisebb mértékben sikerült, majd a végén már egyáltalán nem ment, no, akkor tettek át a saját ágyamról a tolóágyra.
14:05-kor tettek fel a műtőasztalra, és 14:25-kor látott hozzá Tanár úr. (Szerencsére pont előttem volt a falon az óra...)
Egy műtősnő végtelenül kedvesen betakargatta a mellkasom lepedőkkel és olyan melegen tartó fóliával, mert már akkor vacogtam.
Ráláttam a monitorra, mert ez artroszkópia volt, gyorsan ment, így 14:55-kor be is fejezte Tanár úr. Miután ez egy nagyon gyors cucc volt, végig észnél voltam -már amennyire ez agy nélkül, ugye, lehetséges, de legalább plusz nyugtató most nem kellett-, így végig hallottam, amit beszélnek a lábamnál. Persze messze nem mindent értettem, de például azt igen, hogy gyulladásban volt az ízület, tele volt "kavicsokkal" -csontszilánkok az elcsontosodott Achilles-inamból-, és talált egy golfütő-készletet is. Höhö... Szóval az ízület rojtokra szakadt, lógtak belőle ilyen vacakok -mint a függönyrojt- és egy csontmélyedésben, egy csokorban "állt" féltucat, hófehér golfütő alakú porctöredék.


/Na, uszkve így.../


Azokat egy csipesz fejjel kiszedte, a többit meg kétfajta csiszolófejjel tisztította ki, tüntette el.(Mindkettő hengeres, gömbvégű cucc, melyben egy "kisablakon" pörgött a csiszolófej; a különbség annyiban állt, hogy egyik fogazott a másik sima külső felszínnel bírt.)

Ez az érzéstelenítés 6 órán keresztül hat, tehát miután 3-ra visszatoltak a szobába, még jó sokáig semmi bajom sem volt. Persze azt leszámítva, hogy rázott a hideg. De ez nem furcsa, hiszen ez a mellékhatás minden ilyen maceránál utolér.
Mikor már tudtam mozgatni a lábam, nem bírta tovább a gerincsérvem a 'közepetlen' matracot -megint olyan volt alattam, aminek a közepén, tehát a fenekem, derekam alatt kitapinthatóan csak az ágyrács volt -egy fémháló, olyan 4x4-es kiosztással-, elfordultam az oldalamra. Így már viselhető volt, de csípőműtétnél ez nem pusztán kényelmetlen, hanem elviselhetetlen fájdalmat generál, a baloldali elsőnél ezt volt szerencsém kipróbálni... Felhívtam a fontos embereim, aztán csak pillogtam kifelé a fejemből.
Éjszakára kértem altatót és fájdalomcsillapítót, mert ugyan még nem fájt, de biztos voltam benne, hogy lesz ez még így se... Igazam volt, de így az éjszakám remekül telt, ám reggelre már így is kellett egy új Tramadol 100-as.
7 órától olyan félóránként megkérdezték, mikor megyek haza, hiszen ma is pont annyira kell az ágy, mint tegnap. Magda bejött reggel összepakolni, és Koki is 9 körül ott volt, és jöttünk is haza.
3 hétig kell tehermentesíteni, és mához egy hétre megyek majd varratot szedetni; addig nem szabad vizet kapnia a kötésnek, úgyhogy újra zacsis zuhany...  Ráadásul ki kellett próbálnom, hogy be tudok-e szállni így a zuhanyfülkébe, és persze onnan ki is. Kicsit macerás, de megoldható... ennél szinte csak kalandosabb ilyesmi küldetéseim voltak.
Szóval, megvagyok. Távolról sem fáj annyira, mint amire számítottam, tehát nagyon jól vagyok. A hétvégén nyugi van, felpolcolt lábbal csinálom a semmit, aztán majd kedden elmocizom tornára, meg a háziorvoshoz, aztán pénteken meg újra a Jánosba, remélem, akkor sikerül az alapítvánnyal -ahogy kiderült, rögtön hívtam őket, de még nem tudtak válaszolni, majd visszahívnak.

Tanár úr a műtét közben is és ma is, mikor hozta a zárómat, mondta, hogy reméli a golfütőkészlet -bár ő nem így hívta, hanem levált nemtommi-darabkáknak- volt a kattogásom oka, de ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha megszűnik az. Úgyhogy a boka artroszkópiás műtétem -melyet a ma reggeli vizit doktornője a címben jegyzett hibridnek hívott, s én elsőre nem is vettem, mit mond- ilyen egyszerű volt.
Remélem az eredménye meg  nagyszerű lesz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.