Sok előzménye van a mai nap történéseinek. Mihez képest persze, de időben is sok, és eseményekben is, hiszen az a szál, ami idegen, virális, bűzös, rothadó nyúlványaival élősködik rajtam, egy késő őszi vasárnap délután kezdődött Százhalombatta és Ercsi között a 6-os főúton 2001. novemberében.
Azóta túlélek.
Rokkantként, özvegyként, anyaként, sőt, most már nagyiként. Sok-sok apró darabból összerakott testtel, sok-sok titánnal és sok-sok türelemmel.



A regnáló narancsrezsim előbb elérte a társadalom összeugrasztását -s kemény munkával tartja fenn ezt, akár egyre újabb célpontokat adva a veszett kutyaként viselkedő híveknek.,- majd a rokkantak, mint egyike az általa kijelölt ellenség-csoportoknak szisztematikus terrorizálását. Ennek a folyamatnak az elején a rezsim államtitkára -kijelölt hóhér- TÁJÉKOZTATOTT MINKET, majd érvénybe lépett 2012. 01. 01-én A_TÖRVÉNY, mely jegyzet végén a bejátszást nagyon érdemes megnézni... és hányni egyet esetleg. Tehát én is, ahogy cirka 5% híján minden érintett, beadtam akkor önként és dalolva a kérelmem a végleges szakhatósági állásfoglalásom ellenére, hogy de, tekintetes főméltóság, hozzám való jóságukban ugyan nézzenek már meg ezredszer is és döntsenek felettem életem-halálom ügyében...
Nem sokkal ezelőtt az NRSZH-nál beadtam a Fogyatékossági Támogatásra a kérelmet, mert én, mezei, butaroki úgy ítéltem meg, hogy én biza "súlyos mozgáskorlátozott" vagyok, s megfelelek ennek a törvényben rögzített feltételeinek is. Íme a VIZSGÁLAT, majd az EREDMÉNY.
Azóta volt egy féltucat műtétem -ebből kettő csípőprotézis műtét-, kórházban töltöttem összesen cirka háromnegyed évet, s az állapotom folyamatosan romlik.

Mára, október 8-ra, reggel 9:00-ra szólt a behívóm. Budapest, XIV. Thököly út 82. szám alá, komplex felülvizsgálatra. (Megjegyzem vidékről, reggel 9-re...)
Volt bő egy hetem, hogy összeszedjek mindent, agyam kitett magáért, s háziorvosom nem kevésbé, sőt. hisz ezalatt négyszer kellett visszamennem hozzá, mert mindig elfelejtettem valamit. Elmentem röntgenbe, legózott alkatrészeimről készült felvétel, amit kiírattam cd-re, elmentem a pszichiáteremhez Battán, tőle is s a gyógytornászomtól is kértem egy összefoglaló státuszt, melyben leírták az aktuális állapotom, kezeléseim, miegymást. Csakígy tettem Tanár úrnál is, ahol jollyjoker-ként, tehát konkrét időpont nélkül, de előre megbeszélten vártam kedden az alkalomra, s lám, be is fértem még délelőtt. Most nem is vizsgált meg, bár készült rá, ám mikor mondtam, hogy na most van az a helyzet, amit korábban ecseteltem, hogy felülvizsgára kell mennem, s oda szeretnék vinni egy állásfoglalást Tanár úrtól. Csak a pontos dátumok miatt kellett a dokumentációba belenéznie, s pár perc alatt el is készült. (Akkor is az alapítvány szállított, s ahogy olvastam hazafelé a papírt, nem értettem egy szót... tanakodtunk rajta ahányan voltunk, de nem tudtuk...Akkor is a gyógytornászomhoz mentem egyből s Edit azonnal rávágta mi is az... nos, akkor kezdett lazulni egy kicsit addig folyamatosan görcsbe torzult gyomrom.) Hasonló iratot kértem a Városi Családsegítő-től a házi-gondozásról és a Sérültekért Alapítványtól is a házi-gondozás és szállításról is, valamint az OORI Nappali Kórház főorvosasszonyától is kértem ilyet, Ő postán küldte meg. Hiszen a komplex vizsgálat legfontosabb és meghatározó eleme az egészségi állapot, a munkaképesség, de ezzel párhuzamosan az életvitel, az önellátási képesség is nagyon fontos, ezekhez kértem ezen iratokat.

Szóval, a mai nap:
Ismét a Sérültekért Alapítvány Támogató Szolgálat-a szállított, személyi segítővel természetesen, aki ott is maradt velem. Reggel 7-kor indultunk, s bár ez tán túlzott bebiztosításnak tűnhet, de olyan volt a forgalom, hogy szinte Battától lépésben mentünk, a Lágymányosira meg sem kíséreltük a feljutást, mert az erőműnél állt a sor vége. A Petőfi viszont üres volt, ám előtte is meg utána is dugó volt.
8:27-re értünk be.
A 212. vizsgálóba küldtek. Mit sem változott a hely, szúk, alkalmatlan még mankóval is és nem akadálymentes. 
Végre ezt hallom:

-Takácsné!!! -kiált a szemüveges főnéni a 212. vizsgáló ajtajában állva, pontosan 10:47-kor. Leülni nem tudtam, kevés és annyira alacsony padok vannak a nagyon szűk folyosón, melyeket én használni nem tudok. Tehát ott álltam a falat támasztva 2 órán át... hogy végre hallottam a nevem, igyekeztem is a cél felé.
-Itt vagyok, jövök!
-A papírjait kérem! Igazolvány, lakcímkártya, TAJ-kártya és a 2012 óta keletkezett orvosi papírjait! -vágta oda katonásan.
Nyújtottam a pakkot -illetve a személyi segítőm, aki a Sérültekért Alapítványtól elkísért. Össze volt rakva mindenem, mert Ildike segített itthon. Egymásra téve az A4-es lapok olyan 3-3,5 cm magas kupacot képeztek. S a tetején egy átlátszó iratzacsiban az okmányaim és a direkt mostanra íratott állapot-jelentéseim.
Szakszemélyzet cancogott egyet, s odavetette:
-Ez mind 2011 utáni?
-Igen, sorba van rendezve és röntgenfelvétel is van ott, cd-re kiírva.
-Az meg minek?? Azt vegye ki!!
-A tájékoztatóban szerepel, hogy képalkotó diagnosztikai vizsgálatok eredményét is lehet hozni, ezért.
-Azt vegye ki! ...és ezt is! -az utolsó felülvizsga határozata.

Ezután ott támasztottam a falat 11:20-ig. Ekkor nyílik az ajtó, ugyanaz a nő jön ki, és már ahogy nyitja az ajtót beszél. S valami elképesztő a kontraszt, ami látható az előző attitűd és a mostani között. Mintha egy másik lény lenne:
-Márta! -mondom, nem tudom érzékeltetni a különbséget, egyszerűen melegséget sugársó hangon mondta, és ez félelmetes volt az előbbi undorító, fenyegető hangnem után- Maga miért jött? Magának nem is kellene jönnie ide!

Nos, köpni-nyelni nem tudtam....

-Behívtak -mondom, azt sem tudtam, mi van, nem tudtam kinyögni semmi mást. Mellesleg ahhoz azért kedvet kaptam, hogy a mankómmal verjem agyon...
-Állapotrosszabbodás miatt kezdeményezte a vizsgálatot? -baszki... baszkibaszki...
-Állapotrosszabbodás van, de nem adtam be a kérelmet, engem most behívtak, mert bár végleges volt az állapotom, de kérnem kellett ugye....

Szaknéni hümmögött, a papírokat nézte, majd kibökte:
-Érvényes, hatályos állásfoglalása van, mely szerint 'súlyos mozgásszervi fogyatékos'
-Tudom, itt állapították meg azt, de most ide behívtak.
-Nem vizsgáljuk meg. Magának nem kellett volna bejönnie ide! -megjegyzem, ha nem megyek, automatice elvesznek minden ellátást....
-Egy szobába el kell mennie még, egy Rehabilitációs szekértő tesz fel néhány kérdést. Jöjjön utánam, lassan megyek, tudom, nehezen jár.

Asztaretekqrvahéccencség... mellesleg már hányingerem volt vagy egy órája a fájdalomtól... Követtem. Ismét álltam 11:45-ig a 203-as szoba előtt. Behívtak.
-Családi házban él?
-Nem, egy lakópark lakásában.
-Ön a tulajdonos?
-50%-ban s a teljes lakáson haszonélvezeti jogom van. Balesetben sérültem meg, amiben meghalt a férjem, s a gyerekeink örökölték a másik felét.
Mikor dolgozott utoljára?
-1999-ben. Főállású anya voltam akkor s mellette dolgoztam, egy méteráru boltot vezettem.
-Mivel érkezett most?
-A százhalombattai Sérültekért Alapítvány Támogató Szolgálata hozott most is, mint általában.
-Nincs autója?
-Nincs és nem tudok vezetni.
-Csak autóval tud közlekedni?
-Erős korlátokkal tudom használni a tömegközlekedést, például végállomástól végállomásig.
-Köszönöm.

Ennyi. Majd postán küldik a határozatot.

Még míg vártam a második ajtó előtt, el kellett mennem a mosdóba. Anno zárva volt a rokiwc és a kulcs a recepción volt elkérhető. Gondoltam, azóta csak emberek lettek....
Jah.... bár változott a helyzet... mert most már a ZÁRT ajtóra ki van írva, hogy "Csak kerekes székesek használhatják, indokolt esetben, kulcs a recepción!"

WTF????????
a) kerekes szék, az egy konyhai szék, melyre kerekeket szerelnek, míg a kerekesszék az egy gyógyászati segédeszköz;
b) indokolt eset???? Ha bepisilek az annak számít?
c) kulcs a recepción... miután a "b)" pont szerinti indokolt esetben felkeresem ezen helyet, a második emeletről menjek le a 0-ra és kérjem el a kulcsot.... majd vigyem is vissza azt.....
...és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a tágassággal és a kapaszkodókkal nincs hiba...ám a szaniter még a szabványosnál is alacsonyabb, a papírtartó cirka egy méterre van a fajansztól, az öblítőgomb csak iszonyat erővel hozható működésbe, a mosdó nem dönthető, és nincs szappan....
A kulcsért természetesen nem én mentem, de megtettem a kellő lépést, amelyre készültem.

Az autóra nem sokat kellett várnunk, de nem bírtam az épületben maradni. Bár szemergett az eső, de kinn álltunk a járdán, s nézegettem nagyon az ablakpárkányt, mely a lift szerinti -1-es szinthez tartozott, mert már minden ízületem az összes lábamban nagyon ordibált.. de nem ültem le. Hazajöttem.

Agyilag, fizikailag,mentálisan teljesen letaglózott ez a nap. Vonzom az ilyen színeváltozásokat. Kiváltom a KONTRASZTOT sokakból, sok helyzetben.
Nem unalmas az életem, igaz?

Most például az a fő vonal, hogy várom, jól teljesítettem-e a felülvizsgámon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.