Véletlenül akadtam erre, és igyexem majd ébren is maradni, hogy meg tudjam nézni!

Ha jól emlékszem -és ugyebár ez az én esetemben kérdőjelek hosszú sorával értendő...- csak egyszer láttam ezt a filmet, még annak idején boldogult ifjúságomban az egomi Tanítóképző filmklubjában. Lehettem vagy 15-16 éves, szokásomhoz híven, egyedül néztem meg ezt is, mint mindent akkoriban, hisz Csaba koleszos volt, más meg nem tudta elviselni az én kificamodott ilyetén ízlésemet...


Csak annyi rémlik, hogy ez egy fontos film. Már nem emléxem igazán a történetre sem -egyetlen kép van bennem, amint egy kamaszlány egy ajtó mögül kerekre tágult szemekkel bámulja a szobában zajló jelenetet. Most, hogy elolvastam a tartalmat, újra élesen rajzolódott ki ez. Persze, lehet, hogy semmi ilyesmi nincs is a filmben, akkor csak végtelen képzelőerőm (:) segített ilyen ikonformában megőrizni ezt a nem is valódi pillanatot. De nekem nem is ez a lényeg, hanem, hogy ha képes leszek rá és még fenn leszek akkor, megnézzem. Ha másért nem is, akkor eldönthetném, hogy a maradék 10%-om tényleg olyan remek szelekciós szűrő-e, ahogy azt hiszem; vagy ez a film nem is érdemli meg, hogy helyet foglaljon a kemény munkára kényszerülő szürkeállományomban...
Nézd meg Te is, ha gondolod! Én -ha sikerül- mindenképpen jelentem az eredményt! :)

Kép forrása és egy cikk, merőben más látásmóddal, mint az előző...:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.