A felrobbant csillár
2007.08.29. 19:55
Néha nagyobb zajjal, mint általában.
Bakker!
És akkor nagyon finom voltam.
Elmondom, mi is hívta most megint életre Cartman-ék Eric nevű csemetéjét. Tegnap, mint aki jól végezte dolgát, nyugisan néztem a Kés/alatt nálam lévő lemezei közül az utolsót (jól megfontoltan, a lehető legjobban kitolva az utolsó lemez, utolsó epizódjának időpontját a nap folyamán... mert utána, biza, csak az űr marad... hüpp-hüpp...) a szobámban (a nemrég beszerzett noném, ócsó lejátszón), Ketteske a nappaliban mászkált a hálón a saját gépén (merthogy kimenekült a szobájából, ahol is nehezen viselhető a gép okozta 70-80 fok), mikor is, egyszercsak minden előzetes figyelmeztetés nélkül fogta magát az étkező asztal fölött lakó lámpa és lezuhant.
Nem Tiffany lámpa volt a lelkem, de nem is panel-neon. Kb. 10 éve állt a család kötelékében, szép, opálos fehér búráján kék virágok (tulipánok) sorával. Formára ilyen,
ni:
Lezuhant, alatta az asztal, azon -ahogy kell- a frissen beszerzett kávés bögrében lakó kávé cserjém, mellette a nászajándékba kapott üveg szalvétatartó, s még egy boci kerámia, amit karácsonyra kaptam Hármaskától, s azóta is ott lakik az asztalon; szóval, ezek mind az asztalon, melyekre rázuhant halálugrása során a kék tulipánokkal díszített, nehéz, vastag üveg lámpabúra.
Én a szobámban voltam, s csak az éktelen robajra tértem vissza a plasztikai sebészet világából.
Egy pillanat totális lemerevedés: monhatni a szívem megállt. Persze azonnal ordítás: "Fanni! Mi történt?"
Elképzelni nem tudtam, mi a frász lehet, ami ilyen hanggal jár.
Ketteske végtelen nyugalommal (persze lehet, hogy csak nekem tűnt úgy) közölte: "Nem tudom."
De legalább ez azt jelenti, hogy neki nem esett baja...
Összeszedtem magam és kievickéltem a konyhába (nappali-étkező-konyha nálunk egy légtér). Nem tűnt fel, hogy hiányzik a lámpa, ellenben az rögtön látszott, hogy valami apró, csillogó darabokkal beterítette a ... mindent...
Na, villany nix. Pultvilágítás és nappali lámpa fénye mellett kellett összeszedni a darabokat. Sok-sok ezer apró, picike néhai lámpa mikron...
Összeszedtük. (Ma is találtam még egyet-kettőt.) Azután, mikor élhetőnek nyilvánítottam a helyiséget, elkapott a sokk. Komolyan. Milyen jó, ha az embernek mankója van?!! Így legalább nem oly szembetűnő, hogy lépni sem tudok... amúgy sem a mozgás az erősségem, tehát... :))
Ma már vettem is helyette másikat. (Fontos volt, hisz nem nagyon látni nélküle, hiányzik, na.) A barátnőm férje fel is szerelte már. Vajon milyet vettem?? Na? Miután ezt a történést marhára nem fogom megismételni, hát milyet is?
Naná, szép, sötétkék ernyős, fa foglalatú de fém lámpát.
Fémet! Na, ez törjön össze! (Csak úgy mondtam, csak úgy mondtam.... ne tessék komolyan venni...!!!)
De azért az meggondolandó, hogy ezután mit hagyunk az asztalon, hisz ha ez önállósul, s eljátszik egy hasonló történetet, akkor mint egy kés, simán szana-széjjel vágja az alatta lakó holmit.... Tehát ilyet nem játszunk.
(Ja! Semmi sem törött el az asztalon... kivéve magát a lámpát... hüpp-hüpp... vagy ezt mondtam már?)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr481596592
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.