Mintha... ... élet ... halál ... nyugalom ... pénz ... szeretet ... barátság ... nő ... tiszta ... buta ... beteg ... élet   Lekvár A harcot átgondolta, hogy mi lenne, ha volna Fejemben, mint Camelotban, lovagi agytorna Zajlott és most véres sejt-tetemek halma Felett keselyű…

...oszt ezt most kell megtudnom, öregnéniségemre rája... De megint inkább az elején kezdem, csak, hogy maradjak a talematikus érthetetlenségi együtthatónál. Ugye. Szóval, tennap vót a nagy nap. Mikor is kutatások (I. & II.) voltak, ugye, aztán mikor emezeket dokumentáltam, szaladtam…

Pontosabban jó -vagy csak jobb- napjaimon szeretném ezt hinni. S néha van ilyen, amikor kapok megerősítést. Akkor is ezt mondom, ha nem ismertem eddig. Alouette küldte nekem ma reggel ezt a novellát, s amíg olvastam éreztem azt a kesernyés mellékízt, amit tudom, mindenki érez, ha rám…

Pontosabban jó -vagy csak jobb- napjaimon szeretném ezt hinni.  A mai napom még tegnap kezdődött. Délután Hármaska és barátnője, kettesben -leginkább utóbbi, de magzatom is segédkezett, tekintve loboncom mennyiségét- levágták a hajam, mert ezt a negyven fokot elég nehezen…

Azt hittem, önálló, azt hittem, bátor, okos, különálló személyiség. Persze tudom, hogy ez azért sántít, de azt is tudom, hogy ahogy kell(ett) a díszhajléktalan, kellenek a tervezetten spontán ellenvélemények is. Mint anno Hofi, csak a jelen macsó(i)nk talán egy hangyányit…