Van néhány tétel, amiknek ott a helyük. Persze ezek mindig más és más köntösben -egyre változó álcában- képesek megjelenni, de alapvetően ugyanazt képviselik. Én pedig fáradhatatlanul teszem őket egyre a helyükre, s olvasom őket a számomra egyedüli érthető nyelven... Buta…

Mostanában a Petőfit hallgatom, ahogy kifejtettem már névelős voltát is ennek, leginkább az oka ennek az, hogy bambulok a virtu-világon, így még háttérnak sem oké a tévé, mert vagy arra figyelek, vagy nem és ha ez utóbbi van -ami valószínű-, akkor ha mégis odakattanok, hülyén…

Ma háború van, holnap béke Nekem jelentenek ezek a mondatok valamit. Egy hangulatot. A biztonságot. A szerelmet. Ugyanakkor azt az okos, már-már félelmetesen előrelátó gondolkodást, amivel az ezeket a sorokat leíró s azt megéneklő emberek élnek. (Mert ugye a történelem ismétli…

Ha már népszámlálás. Mely komolyan veendő dolog, nem elbagatellizálandó és valóban fontos. Most azt nem is emlegetem, hogy anonimnak csúfolják -még hivatalosan is-, de azonosítóval és pontos lakcímmel ellátott hivatalos kérdőív formájában egyszerűen nem lehet az... szóval…

Avagy ehhh.... vagyis a vega vámpír kontra öregnéniségem.... De ne szaladjak elibé a dolgoknak, kezdjem tehát az kezdetek kezdeténél. Már ami a mai napot illeti ugye. Hajnalok reggeli fél hat tájékán a természet s iskolába készülő Hármaska tükör előtti zajai szólítzottak ki…