Reggel, ahogy próbáltam visszatérni az álomtalan álom mezejéről a valóságba, átvillant agyam helyén, hogy ma akkor ugye semmi dolgom. Aztán ahogy szöszöltem, beugrott, hogy dehogynem van nekem dolgom, mégpedig elsőként az, hogy kerítsek egy térdzoknit, hacsak nem akarok totál…

Végre megvan az egész. Bár nem kerestem tudatosan -biztos, mert lusta egy öreg luvnya vagyok- de az imént szembe jött velem, így itt a helye. A végén Jónás Tamás szerepel, akit már itt is citáltam pontosan ennek kapcsán. S most még az is kiderült, hogy sajnálatos módon…

... de tudom, ilyen opció nincs. Tehát ennek megfelelően kell lépni. ...vagy gördülni.... Hiszen "Ahol félni kell, ott nem kell félni!"