3 éve szakadt ez ki belőlem, s most már az eredeti, engem erre sarkalló gerakandi opusz már nincs is meg (bár a blog lezárva megvan még) a parkban, de ma újra elolvastam ezt és a saját gondolataim most is épp annyira megállják a helyüket, mint anno. Végigolvastam, a posztot is…

Azt hittem, meg tudom állni szó nélkül. De -mint látható- nem megy. Ha belegondolok, végül is akár még John Travoltát is magamra haragíthatom!? Kell ennél nagyobb vonzerő? S miképpen jön ide a rongyláb, wc-n olvasgató snájdig szívtipró? Egyértelmű. Szerintem. Nem idézek,…