...ezek azért szép legények, na.

 

Ugye? Azért ahogy bólogatnak ezek a szép szál legények... nos meg kell hagyni, még az én koromban lévő éltes matrónák is meredten gondolkodóba esnek...

S ha már ezzel előkerült ez a téma, összeszedem végre a színészeimet, nehezen, de csakis erre a szempontra szorítkozva, mármint a kedvenc XY-ok számomra a filmvásznon.

A 3. helyezett, kemény versenyben, hosszadalmas, nehéz küzdelemben, melyben olyan arcokat tiport sárba, mint Nicholas Cage, vagy George Clooney, nem más, mint Bruce Willis!!


/12 majom, s belőle a jól megérdemelten bronzérmes, innen, ni/

S menjünk tovább. Angyalok háborúja. Vagy Szarvasvadász. Még sorolhatnám, de talán ez a kettő volt, amikben megfogott, egy életre megvett magának az a tekintet. Őrült? Talán. De az biztos, hogy a 2. helyre bőven elég volt, Christopher Walken az ezüstérmes.


/Ez az őrült tekintet ehunnan, e/

És elérkeztünk az őrültek legőrültebbjéhez, minden tekintetek, legtekintetebbjéhez, a szempárok legáthatóbb nézéséhez, A FÉRFI-hoz. Az 1. Jack Nicholson. Naná.


/Jack NIcholson meg eminnen gyütt mostan/

Ó, hát persze. Már hallom is a kritikát, látom a lekicsinylő legyintő kézmozdulatot, s hozzá a lebiggyesztett ajkakkal odavetett kérdést: "Ezek?" majd a folytatást: "De ezek öregek!"

Nos, kérem, erre csak azt mondanám, hogy a jó bor idővel még jobb lesz, érettebb, patinás, zamatos, mélyebb.
A lőre viszont szimplán megbuggyan, s ahhoz sem kell sok idő, így meg sem éri azt a kort, ahol már az életerős ifjak legyinthetnének rá. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.