Semmi érdekes, csak a szokásos történés. Én mennék, de nem tudok...

Küzdök jó ideje a szűkebb pátriám akadálymentesítéséért. (pl) S látok némi fogadókészséget sirámaimra, ám ma megint elszakadt a cérnám....

Persze mondhatnám a tegnapot is, amikor egy kétiksz körüli agilis sofőr közölte velem, hogy ő siet, fontos fuvarja van, ezért nem tud -és nem is akar- beállni a szemben lévő parkolóba, amíg kenyeret vesz. És különben is, hogy veszem a bátorságot, hogy szólok neki... ekkor benn voltam a boltban, s aztán mikor mentem a városba ismét e kép fogadott:



S ezt csak azért teszem ide, hogy látható legyen a hely, a táblával, ahol a mai eset történt.

Vagyis, hogy okosan intézve dolgaim, elfelejtettem gyogyótorna után visszahangosítani a teflonom, így nem vettem észre, hogy sms-t kaptam, hogy ott felejtettem POLJOT órámat, melyet Edit vitt el az óráshoz s tetetett rá nekem új szíjat. Tehát mikor aztán mégis, suhanva kellett mociznom vissza minden gyógytornászok leggyógytornászabbikához, hogy hozzájussak már ismét használható örökségemhez. Ezt a kört sikerrel teljesítettem is, ám visszafelé -mert nem tudok másfelé jönni, mellesleg nem is szeretnék- ez a helyzet fogadott:



Hozzátartozik a dologhoz, hogy -amint látszik is a sarokban a mocim visszapillantója, ott ücsörögtem- a hölgy, aki látta az akcióm s a helyzetet, megkérdezte, hogy most mi van. Mondtam, hogy ez járda és mellesleg ott a tábla is, hogy tilos megállni. Válasza sztenderd volt: "Nem én vagyok egyedül itt!" mondtam, látom, és ráérek... erre hölgy karakánul azt mondta: "Akkor én átállok a parkolóba, eggyel kevesebben álljuk el az útját!". Szépen megköszöntem és ültem ott tovább. Valóban át is állt.
A második autó sofőrje is látta majd hallotta is ezt, meg se mozdult... harmadiké meg nem volt még ott. Közben mögöttem meg ez lett:



Ahogy piros autós fiatalember beállt, s látta a szitut és hogy kattintok -én a vérmes öreglány-, már a kocsiból kiszólt, hogy mi van... akcentussal beszélt, először nem is értettem. Majd kiszállt és megállt az autó mellett, s elismételte. Mondtam neki is, hogy ez járda, szemben ott a parkoló és mellesleg megállni tilos ezen a szakaszon. (Akkor épp semerre se tudtam volna tovább menni. De nem is akartam. mert ráérős egy konok tik vagyok.) 
Ja, nekem nincs jogsim, s mielőtt.... ÍME...

Érdekes mód, delikvens megértette, visszaült, s átment a parkolóba. Én meg ültem tovább.

Ezer fok volt, tűzött a Nap és az jutott eszembe, hogy ha netán a közeli oviba ment a sofőr mondjuk szülői értekezletre vagy az SZTK-ba rendelésre, én ott fogok megfőni. De basszus!!! Vagyis ahhoz a folyóhoz még nem értünk el, így még nem kellett az átevickélésen törnöm okos kis fejem helyén az agynélküli kobakom... Persze tudom, mennyire nevetséges látvány lehet egy ilyen szitu, de ez engem nem zavar. S azt sem gondolom, hogy a sok okos felelősségteljes felnőtt, döntésképes egész, aki rendre rááll a járdára kerüljön olyan helyzetbe, hogy saját bőrén tapasztalja meg miért takony amit csinál, amellett, hogy vét a közlekedés szabályai ellen, mert tényleg azt gondolom, ezt senki ne próbálja ki. Ám lehet gyereke... s a babakocsival a susnyásba kerül, vagy kisgyereke lábbalhajtós mocival, vele átküzdi magát a kavicsos terepen, vagy idős lesz majd, s bottal, banyatankkal kerülgeti majd a sok bunkót aki elállja a járdát?
S mindettől függetlenül ez itt kérem járda!! S szemben, cirka 10 méternyire ott a nemtomhány beállójú parkoló is. 

És ekkor, épp mikor már kezdtem napszúrást kapni, megjött az autó gazdija. Egy decens hölgy, kisfiával, kezében csomagokkal.
Közel álltam, gyakorlatilag amennyire csak lehet, közvetlenül a sofőrülés melletti ajtónál, s kinyitotta a hátsóajtót, beszállt a kisfiú, ő betette a csomagokat, de még mindig nem nézett rám. Mikor az elsőt nyitotta, megszólítottam. Elmondtam a mantrám.
Erre kaptam a címben jelzett mondatot amolyan mindent vivő válaszul.

"ITT SZOKTAM PARKOLNI!"

Mintha ez valami varázsige lenne. 
Mintha ez felülírna bármely más ide- vagy akárhova vonatkozó szabályt.

"ITT SZOKTAM PARKOLNI!"

Csak egyszer mondta, de bennem most is visszhangzik ez. És előhívta a ... a nemtommit... elöntötte agymaradékom a kimért, csendes, gyilkos tényszerűség.
Halkan mondtam, de megértette, mert megállt a kezében az ajtó s levegőben a lába, ami épp befelé lendült volna:

-Szokott??? Itt szokott parkolni? Csakhogy ez nem szokásjog, hanem KRESZ kérdése, és ott a tábla!

Csinos, festett hajú hölgy is a szokásból vezetők népes táborát erősíti, mert riadtan kérdezte: "Tábla, itt?", s mikor megmutattam, már fensőbbségesen mosolyogva közölte, többé nem fordul ez elő. És bocsánatot kért.
Előbbit örömmel konstatáltam és megköszöntem, utóbbit pedig tudomásul vettem, bár nem sértett meg.

Szóval, kalandjaim vannak. Unalmas az életem? Ugyan! Csak el kell indulnom szeretett városomban s rendre kiderül, a városom nem mindig szeret viszont.


S tudom, a citált posztban megtett bejárás alapján s azóta jócskán lefaragott ígéretből talán mostanság lesz majd kézzelfoghatóan valami, ám fenntartom berzenkedésem arra nézve, hogy a felfestés ilyen helyzeteken vajmi keveset fog segíteni, hiszen ugyan arról bizonyítékom -fotóm- nincs, de amíg a közteresek sőt rendőrök is felállnak a járdára ugyanígy, s nemhogy nem büntetnek, addig ugyan miért változna bármi. De rendben, majd ezen a folyón is akkor, ugye, ha ott leszek a partján...

Mert ha legalább egyértelmű jelzés lenne arra nézve, hogy a járda az járda s a tábla az azért van, hogy azt -mármint a járdát- használni lehessen, akkor csak addig kellene mutogatnom s nem a táblát ilyen esetben, mikor ülök a hetven fokos aszfalton a mocimon s várom, hogy a sietős sofőr visszaérjen tilosban parkoló autójához, s leereszkedvén -néha trágárságokat vágva öreg, szerencsére nagyrészt üres fejemhez- a nyomorékhoz, utamra engedjen.

Akadálymentesítés rulez????

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.