Most megnéztem a Terézanyu-t. (Máskor is láthatnám, mert itt van a fiókban is...) Hol röhögtem, hol bőgtem.

Röhögtem folyamatosan a 4 szédült tyúkon, az emléken, amit ez ismét felidézett...

...de most ezt nem is a jobbik véglet miatt írom, hanem a másik...

Ha azt mondom, 'nehéz' azzal nem mondtam semmit.

Mikor Kati (Terézanyu) rátöri az ajtót a WC-n ülő öccsére... amikor az utcán szaladnak... (Annyira hasonlít a filmbeli Miki Zsoltira...)

Zsolti! Nem tudtam neked segíteni. Azért lettél a testvérem, hogy segíts nekem, igaz? 

Köszönöm!

Szeretlek benneteket!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.