Hallgatok, csendben ülök csak itt. Szól a zene. Most nyugi van.

Nem vagy itt. Mára már befejeztem a készülődést. Nem megy úgy, mint akkor, míg itt voltál, de azért olyasmi... Berta nagyon készül... Ha most elalszom, reggel mire felébredek, itt leszel velem és röhöghetek ezen a nyomorult álmon. Elmesélem neked, Te megsimogatod az arcom és azt mondod: "Aludj még kicsit, jobb kedvvel fogsz ébredni!" Adsz egy puszit és amíg betakarsz még súgod: "Szeretlek!"

Én visszaalszom... tudok álmodni...

... de felébredek. Most is, mint négy éve mindig...

Látod, ugye? Onnan is látsz minket, igaz? Szeretlek!

Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.