Tegnap megint túranap volt. A hétvégém sem telt könnyen -bár egy derült égből MOZI segített az átvészelésben-, s a nap tortúrája különösen betette a kaput, mire hazaértem délután, már semmire sem voltam képes. 
De megérte. Nekem mindenképpen. Jó dolog adni.
Akkor is, ha én csak a futár voltam, illetve még az sem, igazán, de ennyit hagy tartsak már meg magamnak a dicsőségből. .
Mert eljött az idő, hogy ismét látogatást tegyek Sanyinál, HEVESEN, hiszen ahogy az akkor felmerült ruhagyűjtés most ért tetté, s vihettük az eredményt az intézménynek.
No meg, kávézhattam Sanyival egyet.

Itt, nálam volt már egy jó nagy kupac ruha Ildike barátném jóvoltából és egy nagy adag könyv, a gyógytornászom felajánlásából. Ezeket bepakolva a százhalombattai Sérültekért Alapítvány kisbuszába indultunk is az első állomás felé.
Budapest XV. kerület. Itt csatlakozott Magda hozzánk és a raktárból -ahonnan múltkor is már vagy egy tucat doboz könyvet- most majd' annyi ruhát pakoltunk a kocsiba .illetve én ugye csak néztem és csacsogtam...
Majd Budapest IV, kerület, ahol nem is tudom hány zsáknyi újabb ruhaadag került be, s mentünk is tovább.
Törökszentmiklós, itt pedig hasonló méretű gigazsákokból néhány gyakorlatilag dugig töltötte az autót.



Onnan irány Heves, ami már "csak" 78 -vagy 87- km távolságban volt, de így már látszott a fény az alagút végén.
Már jócskán délután volt mire odaértünk és így alig maradt idő beszélgetésre. Gyakorlatilag csak pár percet tudtam Sanyival tölteni -megittam a kávét, amivel várt, megettem a fasirtot, amit szintén nekem készített ki és kaptam egy fantasztikus pralinét is. Alig néhány perc beszélgetés után már indulnunk is kellett vissza.
Míg én Sanyinál voltam, Magda -Magyar Szolidaritás Mozgalom- Gabi és Gábor -Sérültekért Alapítvány személyi segítő és sofőr- az intézmény alkalmazottai segítségével kipakolták az adományokat és bevitték azokat egy zárt helyiségbe.




Vagyis én így nem is láthattam hová kerültek, s mivel most nem volt benn az intézényvezető, akivel múlt alkalommal sikerült olyan jó hangulatú beszélgetést folytatni, most ismét nem tudtam fényképezni sem. De már írtam e-mailt, hogy ha lehet, ezt pótoljuk majd.

Tényleg villámlátogatás volt ez, és engem szokás szerint miszlikbe tört a hosszú órákon át tartó autózás, de legalább célba ért az a sok ruha. S ezen a helyen remélem, s bizonyára nagy hasznát veszik majd az ott élők.






Ja,és Sanyi bemutatta amit éppen olvas. Szerencsére, vagy méltán, még nem ért a feléhez sem a júliusban vitt könyvkupacnak s ettől csak még jobban érzem magam.

Köszönöm Magda, köszönöm Gabi, Köszönöm Gábor, köszönöm Zsuzsi, köszönöm Magyar Szolidaritás Mozgalom, köszönöm Erzsi, Köszönöm Pisti, köszönöm Zsuzska, köszönöm Koki, köszönöm Ildike, köszönöm Edit, köszönöm Zsóka, köszönöm Erzsi.

(Ha egy név többször szerepel, az nem véletlen. S ha valakit kihagytam, az sem véletlen, hanem az agyam hiányának tünete s most rögvest elnézést is kérek miatta.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.