Az egyik mottóm magyarázata. Ez sem azért van, hogy mentsem magam, csak pontosabban érthető, talán. HS7 után.

Heaven Street Seven: Cukor

Szerintem a legjobb lemezük. Szubjektív megállapítás, de nekem mindenképpen a legjobb a sorban. A b. előtt csak meghallgattam, néha mentünk koncertre (ha Quimbyvel egy helyen léptek fel) de nem rajongtam értük.

Ez most sem változott (mármint ma sem rajongok értük... kissé vicces is velük kapcsolatban talán ez a felvetés), csak most értem a mélyebb jelentést is. Illetve csak beleképzelek ebbe is -mint minden másba- valamit, ami nekem kapaszkodót nyújthat.

Amiért most belekezdtem ebbe: Péter az 'Eldobható'-hoz írt hsz-e miatt, azt hiszem meg kell magyaráznom, amit ott írtam.(http://talema.blogter.huhttp://talema.blog.hu/media/image/200602/?post_id=14222)

Tehát:

Heaven Street Seven: Cukor/2000.

Lábnyom a Holdon

Lábnyom a Holdon, a szíved torkodban vert,

amikor a hajó megállt

Ember a gépben, de kint az éjben

Ki tudja, mi vár rá(d)

Lábnyom a Földön, de vissza rögtön,

Úgy megijedtél, hogy mi lesz majd.

Ott benn az élet egy nagy kisérlet

Olyan édes, mint a méz a tévében

Talán máshol kéne lenni,

az élet belső oldalán.

Ha lépek egyet, te is léphetsz egyet igazán

Lábnyom akárhol, nekem mindegy,

Lélegezz egyet az ég alatt.

Észre sem vetted, hogy mi történt

Boldog pillanat. Pillanat!

Szóval, nem arról van szó, hogy a saját -vagy másokét- életem nézem tárgyilagosan-e vagy nem, hanem a tényről, hogy a napi életszerű gondok-bajok-örömök már nem részei annak amit élet címén játszom.

Egyik oldal, másik oldal. Tudtam én ezt régen is (már új életemben), csak ennyire nehéznek nem éreztem soha ennek a súlyát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.