Repülés
2007.07.12. 11:56
Csak úgy, mintha lenne eszem, belejutott ez itten, ni...
Most éppen Marlingtonnál akadtam olyasmire, ami elindította a vezérhangyát. Illetve Ő "csak" az utat mutatta meg ehhez a képhez:
Repülés
Igazából nem tudom megfogalmazni ami felmerült bennem...
Csak néztem.
Vörös a haja.
Repül...
...nem is...
inkább száll...
Csukott szemmel, belenyugodva, beleegyezve az őt bárhová is vivő szél erejébe...
Én három hónapig hánykolódtam így a kín, az amnézia, a mozdulatlanság irdatlan erejének játékaként a memóriám jégmezejének senkiföldjén...
Aztán kinyitottam a szemem...
A kín, a mozdulatlanság továbbkísért még nagyon sokáig de már TUDTAM ezekről. Ezek irányították minden percem, de már TUDTAM róla.
Nem játék, hanem résztvevő voltam... nyitott szemmel, figyelő tudattal, élni akaró énnel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr661596614
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.