Megyek és megmentem a gyerekemet...
2007.07.21. 17:55
...illetve a többi gyereket az én gyerekemtől elkapható nyavalyától...
Hármaska, született Berta, jól megérdemelt nyaralását tölti a sulis táborban Balatonalmádiban.Három napja be van gyulladva a füle, de azt mondta Ő is Kati néni is (osztályfőnöke, itt nevelő tanár), hogy nem nagy vész, a víztől gyulladt be, kezelik.
Hát, olyan nagyon nem nyugodtam meg, de nyaral, Katiban megbízom, olyan nagy baj nem lehet...
Aztán ma reggel hívott Berta, hogy hajnali hatkor tudott elaludni, mert addig egész éjszaka hányt....
Beszéltem a nevelővel, és abban egyeztünk meg, hívtak orvost, kapott a gyerek injekciót, most éppen alszik, várjunk kicsit, aztán majd eldől, hogy mi legyen.
Vártam.
Négy óra után szólt Kati, hogy 38,4 a láza, és nem tudják lenyomni, itatják, de nem nagyon akar megmaradni benne még a víz se, úgyhogy ha tudom, szervezzem meg, hogy este, mikor már nem lesz 70 fok, haza tudjon jönni. (Korábban az első kérdésem az volt, hogy szervezkedjek-e. De úgy nézett ki, hogy nincs nagyobb baj, "csak" múló gyomorrontás, ami egyébként a fél tábornál jelentkezett...)
Úgyhogy most várom, hogy jöjjön egy barátom és menjünk a beteg gyerekemért... aki persze marhára nem akar hazajönni, mondván: "Anya! Pont az utolsó estét nem tölthetem itt!!"
Na, most ilyenkor mit mondjak?
Az nem kérdés, hogy haza kell jönnie. Szegény Töpörtyűm!
És itten van ni a folytatás.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr601596606
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.