Egy fecske nem csinál kisfecskét
2007.11.15. 17:47
Mondá volt MaliZoli.
Naná, hogy ez sem az én mondásom!
Viszont legalább megjegyeztem. Ritka dolog ez nálam, biztosan azért mert érdemes rá ez a mondat...
Még akkor is, ha én ugyan Hármaskának nagy nekibuzdulásomban először úgy idéztem: "Egy fecske nem csinál kiskecskét!"
Lehet, hogy alapvető zoológiai ismerethiányban szenvedek?? Sebaj, szinte azonnal javítottam... esküszöm...
Kedden, a nagy menetelés hetedik napján, reggel jöttek hozzám a rendes heti takarítás miatt a Sérültekért alapítvány munkatársai. S mint ahogy minden erretévedő léleknek, nekik is meséltem MaliZoli gigászi teljesítményéről s arról, hogy esetleg ellátogat majd "sétája" közben ide, hozzánk is. Gabi és Szilvi azonnal kérdezték, hogy ugye szóltam a Hírtükörnek, mert ők "vevők" az ilyen fontos témákra. (A helyi lap.)
Hmmm... hát, az eddig sem volt kétséges, hogy nem az eszemről vagyok híres, s most is bírtam ezt bizonyítani. Hogy enyhítsek a dolog élén, hát rákerestem -itt a hálón-, aztán telefonáltam egyet.
Úgyhogy már lélekben készen álltam, megpróbáltam a telefonomban mentett maliszámot hívni, hogy elujságoljam neki ezt, de az a szám, nem az a szám már... mint kiderült már és még, de most éppen nem műxik...
Bekommenteltem Hanterhez is, hogy valaki hátha felhomályosít... De aztán nem is kellett szervezkedni, mert MaliZoli küldött nekem egy sms-t, amelyben eldicsekedett, hogy már az erőmű kéményeit látja a messzi távolból... vagyis akkor nem is van olyan nagyon messze távol már innen...
Ezen a ponton nagyon felbátorodtam s azon nyomban hívtam is őt. Röviden összefoglalva annyit mondtam, hogy "deugyebejösszide?"... Nem vagyok egy kertelős típus, ez tény.
Azt mondta aznap Ercsiig megy, utána benéz ide, ha komolyan nem zavar... most mondjam azt, hogy mivankérem??!! Na, mindegy. Ünnepélyes esküt tetettem vele, hogy akkor a napi dolga végeztével errefelé veszi útját. Addigra felhívta már az újságíró, sőt a helyi tévé és a rádió is kereste.
Sínen volt a dolog... (legalábbis én megtettem, amit megtehettem...)
Eljött a délután 2, s hívott is a vándor, hogyaszongya: "Itt állunk a ház előtt!". Ki is mentem, és mit látok? Mali kapucnisan, zarándok ruhájában éppen az én kukámat cincálja befelé, mondván: "Látom, elvitték már a szemetet, hová kell tenni ezt?" Höhö... mondanám, ha nem égnék nagyon... szóval, karitatív szellemben még becibálta a kukánkat, majd végre vendégnek kijáró tisztelettel üdvözölhettem... volna... mert azzal az elánnal, ahogy odaért hozzám, már fordult is vissza: "Talema! Hoztam neked valamit! Várj, ne mozdulj!"
Mondanom sem kell, hogy a meglepetéstől amúgy sem tudtam volna oly nagyon ugrándozni (nem is beszélve gyári ellátottságomról, miszerint roki valék, vagymi...), tehát, bele is gyökereztem ott helyben a küszöbbe beléje...
Széles mosollyal az arcán jött is, kezében egy hatalmas csokrot szorongatva.
Édes egy fickó ez a MaliZoli!
A 6-os úton jártában megpillantotta, hogy a töltés tövében gyönyörű bokrok vannak, s eszébe jutott, hogy én biztosan örülnék egy szép őszi csokornak.
Milyen igaza volt!
Íme:
Azóta is az asztalon lakik...
(Jobb lenne neki natúr váza, de ha a nagymamám sárga lett volna, mint tudjuk...)
A helyi tévébe talán 4-re (nem emléxem pontosan, naná, bocsi) kellett mennünk*, addigra megkávéztunk, evett is alamit a 2 vándor, úgyhogy újult erővel nekieredtünk a média helyi meghódításának. (*: királyi többes, de hisz én mutattam az utat!)
Ott már várták MaliZolit, s fel is vettek vele egy remek beszélgetést, melyben éppolyan volt, mint amilyennek én magam is megismerhettem. Közvetlen, elszánt, okos, kedves és mindenekelőtt nagyon egyenes. Például a cím is ott hangzott el, s nekem nagyon tetszik.
Visszatérve a dokumentációra, ott ülök békésen egy kanapén, s valaki széles vigyorral az arcán bekukkant a folyosóról. Görcsösen kutattam agyam helyén, mert az nem volt kérdés, hogy ismerem az illetőt, de nem számítottam rá épp akkor, tehát nem készültem a találkozásra. De annyira okos vagyok!! Röpke 3 perc görcsös agyi szelektálás után azon nyomban rájöttem, hogy nem más az, mint Vlagyimir Iljics kolléga teljes valójában!!
(Természetesen a "kolléga" titulusért azonnal elnézést is kérek, hisz miképp jövök én Lenin nagyságához...)
Ezután lement a felvétel, majd visszajöttünk ide hozzánk. Beszélgettünk, miközben MaliZoli telefonja fáradhatatlanul csörgött. Na, jó néha az enyém is, s egyik ilyen alkalommal Évi jelentkezett, "hogyaszongya" merre kell jönni ide felénk, mert átjöttek az erőmű körforgalmán de onnan nem találják az utat. Hát, összeszedtem minden képességem a tájékozódáshoz -ami gyakorlatilag a nullával egyenlő- és igyekeztem elmagyarázni a merrehogyan-t.
Némi telefoncsere után ment is a dolog, s lőn! Ide is értek: Évi és Keresztes Tamás! Miközben jöttek befelé, Tamás "leszólta" a követ a járdán, és nagyon igaza is van. Csúszik "minta zállat"... Esőben ki sem tudok menni egyedül a házból. Azt mondta, hogy akadálymentesítésképpen tudja a megoldást, s tesz a dolog érdekében...
Bejöttek, így már hatan ültük körbe a csokrot és sokáig beszélgettünk. Aztán egyszerre pattantak fel, hogy már késő van, menniük kell! Hát, tényleg sokáig beszélgettünk de én még simán bírtam volna soso akármeddig... Évi! Mától van kávéfőzőm! Bebebe...
Ma pedig itt volt Kriszta barátnőm, akinek éppúgy, mint mindenki másnak, elmeséltem a "kalandomat", de főleg MaliZoli "sétáját" (persze ettől függetlenül napi szinten képben van a dologról), ma megmutattam neki a tv-riportot is, és azt mondta:
"Jóskapistiben ezután nem maligánfokban mérik majd a bor szeszfokát, hanem MaliGandhiban! Mert olyan ez az ember, mint Gandhi!"
Kell ennél nagyobb méltatás?
Ott már várták MaliZolit, s fel is vettek vele egy remek beszélgetést, melyben éppolyan volt, mint amilyennek én magam is megismerhettem. Közvetlen, elszánt, okos, kedves és mindenekelőtt nagyon egyenes. Például a cím is ott hangzott el, s nekem nagyon tetszik.
Visszatérve a dokumentációra, ott ülök békésen egy kanapén, s valaki széles vigyorral az arcán bekukkant a folyosóról. Görcsösen kutattam agyam helyén, mert az nem volt kérdés, hogy ismerem az illetőt, de nem számítottam rá épp akkor, tehát nem készültem a találkozásra. De annyira okos vagyok!! Röpke 3 perc görcsös agyi szelektálás után azon nyomban rájöttem, hogy nem más az, mint Vlagyimir Iljics kolléga teljes valójában!!
(Természetesen a "kolléga" titulusért azonnal elnézést is kérek, hisz miképp jövök én Lenin nagyságához...)
Ezután lement a felvétel, majd visszajöttünk ide hozzánk. Beszélgettünk, miközben MaliZoli telefonja fáradhatatlanul csörgött. Na, jó néha az enyém is, s egyik ilyen alkalommal Évi jelentkezett, "hogyaszongya" merre kell jönni ide felénk, mert átjöttek az erőmű körforgalmán de onnan nem találják az utat. Hát, összeszedtem minden képességem a tájékozódáshoz -ami gyakorlatilag a nullával egyenlő- és igyekeztem elmagyarázni a merrehogyan-t.
Némi telefoncsere után ment is a dolog, s lőn! Ide is értek: Évi és Keresztes Tamás! Miközben jöttek befelé, Tamás "leszólta" a követ a járdán, és nagyon igaza is van. Csúszik "minta zállat"... Esőben ki sem tudok menni egyedül a házból. Azt mondta, hogy akadálymentesítésképpen tudja a megoldást, s tesz a dolog érdekében...
Bejöttek, így már hatan ültük körbe a csokrot és sokáig beszélgettünk. Aztán egyszerre pattantak fel, hogy már késő van, menniük kell! Hát, tényleg sokáig beszélgettünk de én még simán bírtam volna soso akármeddig... Évi! Mától van kávéfőzőm! Bebebe...
Ma pedig itt volt Kriszta barátnőm, akinek éppúgy, mint mindenki másnak, elmeséltem a "kalandomat", de főleg MaliZoli "sétáját" (persze ettől függetlenül napi szinten képben van a dologról), ma megmutattam neki a tv-riportot is, és azt mondta:
"Jóskapistiben ezután nem maligánfokban mérik majd a bor szeszfokát, hanem MaliGandhiban! Mert olyan ez az ember, mint Gandhi!"
Kell ennél nagyobb méltatás?
“An eye for eye only ends up making the whole world blind.”
/MK Gandhi/
Hát, én magyarul sem tudok, nemhogy angolul, de egy barátnőm segítségével arra jutottunk, hogy: "A 'szemet szemért' csak úgy végződhet, hogy az egész világ megvakul."
(Ez azóta megerősítést nyert egy olyan barátom által, aki tényleg tud angolul, nemcsak kapisgálja a dolgot.)
/Kép innen/
(Ez azóta megerősítést nyert egy olyan barátom által, aki tényleg tud angolul, nemcsak kapisgálja a dolgot.)
/Kép innen/
Elnézést kérek Drávapiski lakosságától Kriszta nevében is! Elhihetitek, hogy pusztán a szeretet és a helységnév szokatlan volta miatt keresztelte át... Bocsika...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr91596560
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.