Mármint nem úgy, hanem amúgy... de, na.

Egyszer mondtam EZTET, s erre mondom most emezt, ni.

Mert ma voltam megint Erikrandin -hálás köszönetem Anyukalányomnak és Énonokámnak, hogy bevállalják rendre ezt a túrát, hogy Nagyizhassanak egy kicsit...-, s ennek végén, illetve mikor visszatértem kedves városomba, egyenest a buszról az SzTK-ba mentem, mert a frász állt belém, és jelét sem mutatta a továbbállásnak. 
Előzménye is van a dolognak, de ez nem különleges, így a folytatás eléggé meglepő, de sorjában haladva, nos. Az Árkád-ban szoktunk randizni, mert odáig én is és ők is ki tudok illetve be tudnak jönni, így kézenfekvő hely, s most is így történt. Ami most is hasonló volt az eddigiekhez, sőt, az én életem majd' mindennapi történéséhez, hogy ültem a metrón is és amint vártam Énonokámékat, az Árkád előtt is egy-egy olyan helyen, ahol a lábamat, konkrétan a jobb oldalon nőtt térdemet igen nagy és otromba irányban ható terhelésnek voltam kénytelen kitenni. Talán érthetőbb, ha elmondom, a metrón nem tudok leülni a túl alacsony ülésekre, s csak a széksor végi kapaszkodó keresztelemére tudok ráülni. Hülyén hangzik így leírva, illetve elmondva is, de ha egyszer utazol az új kocsik valamelyikén s eszedbe jut ez a szerencsétlenkedő leírás, azonnal megérted majd mit is hadoválok! Tehát az Eteléről a Keletihez -akadálymentes átjárás híján kénytelen voltam átmenni az aluljárón s most láttam saját szememmel a sok-sok embert, akik igen, a jobb élet reményében indultak útnak... s egyelőre itt tartanak... érthető ez a megfogalmazás???? nagyon remélem.. és nagyon drukkolok nekik!!!!... is...-, majd onnan az Őrsig, aztán ott egy pad "karfáján" is hasonló pipiskedő tartással majdnem ültem, mely helyzet azzal jár, hogy a térdeimre aránytalanul nagy terhelés jut, mely ráadásul nem a rendeltetésszerű irányban hat. Így nem bírom ezt sokáig, de ez nem új, hiszen mindig -mármint 2003 óta cirka, mikor már újra tudtam biztosan járni- is így volt, ám most, kénytelen vagyok ezt összekötni az ez utáni helyzettel. 
Ugyanis csak ez volt unikális.

Íme, a mai randink bizonyítéka:
(Megjegyzem, egy 'SZOLIDARITÁS' kitűzőt böngész olthatatlan figyelemmel Énonokám...)



Tehát vázoltam az előzményeket, s utaltam a spanyolcsizmára, ám most csak az érzés rokon, a helyzet még távolról sem. Ugyanis a lymphoedema jelenleg egyáltalán nem jelentkezik a lábamon, s ez tekintve, hogy gyakorlatilag nem, vagy alig eszem bármit is, érthető, tehát most először látható is azonnal az új életemben mindig is tudott 40%-os lágyrészhiány a jobb oldalon nőtt lábszáramon, s ez az erős, okos, nem sarokba állítós, számomra gyönyörű, orvosi egyetemi tananyag végtag, ahogy hazafelé jöttem, olyan 14h magasságától térd alatt folyamatosan illetve egyfolytában zsibbad.

Ami nem túl megnyugtató.

Sőt, mi több! Amellett, hogy amúgy is kissé billegális voltom, még instabilabbá teszi, az eddigi előlábszáron bő két tenyérnyi terület érzéketlenségét még kiterjeszti, s előbb térdtől indulva, olyan féllábszárig, de mostanra -illetve mikor beértem az orvoshoz, már akkor is- a talpamig van teljesen elzsibbadva a lábam.
Ijesztő.
Fáj a térdem, fáj a bokám, melyek egyike sem meglepő. Ám ez a kitartó és mély zsibbadás meg de.
Azért mentem be az SzTK-ba, mert ... mert szeretem a lábam. Ez ilyen egyszerű.

A recepción megkérdeztem, hogy mégis hová menjek ezzel, s tekintve a rendeléseket, a sebészetre küldtek. 11. voltam a sorban. Mire bejutottam, csak annyi változott, hogy a frász egyre stabilabb helyet vert agyam helyén...
Épp egy hasi sebész rendelt, akinek mikor előadtam a bajom -s még nem mutattam meg a lábam-, mosolyogva konstatálta, amit mondtam is, hogy nyilván csak hipochonder vagyok, ám megértően s kedvesen végighallgatott, s csak egy kérdése volt: "Miért félti ennyire a lábát?"
Egyáltalán nem volt bántó, kicsit sem, Kedves, és érdeklődő volt. A két mankó nyilván gyanút keltett benne, hogy valószínűleg nem egy balett-táncos panaszkodik ott neki, ám a leírásomból nem volt egyértelmű a helyzet -nem egyszer volt már, hogy rákérdezett orvos, hogy minek nekem mankó... mert kényelmes vagyok, szoktam volt mondani, majd mikor mondjuk lát egy rtg-képet....-, majd felhúztam a nadrágom szárát.

Nos, leült. Addig a pillanatig is komolyan vette amit mondtam, de innentől az is látszott, hogy nem pusztán jóindulatból hisz nekem, hanem érti s alátámasztottnak tartja szavaim. Elmondtam a gyógyszereket, amiket szedek, azt is, hogy momentán egy papír sincs nálam, mert buszról szálltam le, de minden benne van a gépben -mármint elvileg az adatbázisban is, de ezt nem firtatom különösebben-, s kérdezgetni kezdett. Alap a mi történt, a hol és mikor. Aztán a milyen műtétek és a ki csinálta. Ezek tisztázása után megtapogatta a lábam, keresett rajta egyértelmű, trombózisra utaló jeleket, majd összegezte a dolgot. Mint mondta, ő hasi sebész, és látja, hogy ez a láb egy kincs, tehát nagyon is megérti, hogy vigyázok rá, most ő nem találja jelét olyannak, ami azonnali beavatkozást igényelne, ám ha órák múlva sem múlik el a zsibbadás, akkor hívjak mentőt és irány a János Ortopédia. (Mint kiderült, sem Fazekas doktor, sem Tanár úr, nem ismeretlen előtte, és egyetértettünk mindkettejük kvalitásában.)

Hazafelé a buszon megint rádiót hallgattam. Ismét rám köszönt előző életem, de most úgy, hogy megidézte új életem hajnalát is, és ez a jelen ómennel együtt, nem tette könnyen emészthetővé a helyzetet.
Faithless: Insomnia /1995/
Voltunk koncerten is, alapzene -hogy trendi kifejezéssel éljek-... és insomnia, nem, nem Al Pacino-val, hanem VELEM.
S közben a mai egy remix, mely a két évtized tiszteletére készült. 





Most is zsibbadt. A 40% hiányban, van jó sok ér is. Vagyis volt.
Ami meg megmaradt, azokban is akad itt-ott érszűkület. Tehát nem vagyok túl nyugodt.
De lesz ez még így se, tehát holnap ellenőrzöm a rokiknak elzárt, védett területet a Belgrád rakparton és életemben először megnézem közelről az augusztus 20-i budapesti tűzijátékot.

Nagyon remélem, legalábbis. Mert ez a zsibbadás eléggé ijesztő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.