Hát, egy embernek több arca is lehet. Most megpróbálok csábító lenni... (Jóvanna... nem feltétlenül biztos mindenki elsőre önnön erejében... s hátha ez is sikerülhet nekem... 'ugyanmáméne'?!?) Hol is kezdjem? Hmmmm... hmmmm... Jah, azt azért leszögezem, hogy nem van…

Mostanság ritka az ilyen pillanat. Mikor a látszólag ellentétes oldalon gondolkodók valamiről mégis azonosan vélekednek. Ritka, de szép és ilyenkor kicsit fel kell lélegezni: mégsincs minden veszve. "Köszönjük Mali Zoltán, hogy felkaroltad a látássérültek ügyét!" /Hanter/…

Határozottság, roki parkoló, mankó kontra néhány kopasz, kigyúrt izomagy. Én nyertem! Ez csak egy dokumentáció. Mégpedig éppen arról, hogy mennyit ér a tekintetem... Persze nem forintosítva (vagy eurosítva, vagy mi lesz má' lassan eme mondással is...), hanem, hogy milyen…