Mert felül a gálya...!
2007.10.04. 09:48
Mostanság ritka az ilyen pillanat.
Mikor a látszólag ellentétes oldalon gondolkodók valamiről mégis azonosan vélekednek. Ritka, de szép és ilyenkor kicsit fel kell lélegezni: mégsincs minden veszve.
"Köszönjük Mali Zoltán, hogy felkaroltad a látássérültek ügyét!"
/Hanter/
Hiába, na. Én -ha fizikailag nem is tudom ezt megtenni- lélekben, elmében mindenképpen, ugrom a roki témára.
Némi kóstolgatás, utánaolvasás után kezdtek egyirányba sorolódni a gondolataink (bár, most is azt mondom, hogy minden külön figyelmeztetés nélkül kéretik nem beállni a roki helyre a parkolóban, ha meg bünti van, akkor azt kéretik jelzésértékűnek felfogni, s legközelebb jobban körülnézni! Mert különben jöhet a szemmel verés is...), s megismerhettem egy kezdeményezést.
Erről, mint egy álom-ról már Hanternél olvastam (akivel az egyik Blogter talin volt szerencsém személyesen is találkozni), s bár még mindig keveset tudok a dologról, de mindenképpen megjegyzésre, támogatásra érdemesnek tartom.
Nézzetek be oda, sőt, olvassatok utána, olvassátok el a kommenteket és gondolkozzatok a dolog súlyán!
Mert ez akkor is fontos, ha nem érinti közvetlenül az embert, s tenni a dologért minden bizonnyal addig tud igazán, amíg egészként, kívülről lát bele az ilyen helyzetbe.
Én figyelemmel kísérem a Drávapiskin épülő Látás Centrum és Rehabilitációs Központ sorsát.
Mert a rehabilitáció -bármilyen sérülés, megváltozott életlehetőség után- nagyon fontos. Vissza kell szokni a korábbi élettérbe, de már az új test adta lehetőségekkel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.