Hangjaim
2008.02.01. 09:37
Azt hittem, egyszerű lesz.
De nem is az!
RealFace invitálására vallok színt most.
Akkor így válogatok:
- Első, s talán mindenképp meghatározó hang, a cserépkályha neszezése. Amit vasárnap délutánokhoz kötök, amikor én ültem a fotelban, vagy a kályha padkáján, Anyu vasalt, Zsolti a "játékkatonáival" majd később a Star Wars katonákkal játszott. Szóval ez: első a cserépkályhában pattogó szikrák monoton, megnyugattó zaja. Hisz abban ott van minden, ami nekem a biztonságot jelenti.
- Kronológiai sorrendet semmibe véve akad fenn a szitán a következő, ami tulajdonképpen két, egymástól igazából tökéletesen különváló, helyileg mégis egybeköthető hang, amik nekem éppúgy a biztos holnapot, az eljövendő nyugodt perceket jelentik: egyik a kötözőskocsi TÁVOLODÓ hangja. Mikor a mindössze néhány percig tartó (... hmmmm.... tulajdonképpen halvány fogalmam sincs, hogy meddig tartott egy-egy ilyen rituálé...), de fájdalom mértékében ismeretlen szinteket elémtáró erejű kötözés (ez tudom, nagyon szubjektív, de számomra a kínok-kínja volt) után, már Zsuzsa tőlem elfelé tolta a kocsit, aminek fém kerekei olyankor már nyugalmat küldve zörögtek a kövön.
A másik, ami éppily mértékű, és nem különválasztható ettől, az aneszteziológus hangja, mikor a rehabon megműtöttek, a az altatás után pofozgatta az arcom, s igyekezett előhalászni a tudatom, a bodros felhők közül... (Akkor már túl voltam szinte minden műtétemen, s azt mondták, hogy olyanok az eredményeim, hoy már nem ajánlatos többször elaltatni, mert ki tudja... A rehabon viszont elaltattak egy veseműtéthez. Én meg -naná- besz@rtam, hogy felébredek-e. Nem, nem attól tartottam, hogy meghalok, azt tudtam, hogy nem játszom el, de csináltam én már 3 hónapos ideiglenes szünetet agyilag, na azt nem akartam ismételni. Ezért jóformán a határtalan boldogság érzése lett úrrá rajtam, mikor az anesztes adta az épp soros taslit nekem a műtét után, és a nevemet szajkózta...)
- Gyerekkorom nyarait, illetve azok jórészét Apunál, a hajón töltöttük. Uszály (lánykori nevén dereglye, igye?:) volt a munkahelye sokáig Illésnek (apámuram, ugye?), s mi ott nyaraltunk nála hetekig. Azok az éjszakák, mikor már csend volt, abszolút sötét, és mi feküdtünk benn a kabinban...
Gyakorlatilag egy konzervdoboz, hisz vékony fém lemezek voltak a falak, azokon kívül pedig maga a Duna. Alig fél méter választott el a folyótól (néhol több, de itt-ott csak annyi). A kabin olyan két és fél méter mélyen volt a vízszint alatt -ha meg volt rakva az uszály-, s olyankor benne aludni, valami meseszerű volt. A halk neszek a folyóból, a párnám mellől hallatszó zajok.... néha egy-egy csónak, netán egy motoros kishajó hangja....
Hihetetlen! Köszönöm, hogy ez is része az utamnak!
- Kiss Tibi hangja a Lyuk-ban a Quimby koncert elején. (Meg közben s a végén...) Elmondjam, mit jelent nekem?
Már elmondtam. :)
- Dömös fölött, a Rám-szakadék felé az erdő neszei. Ahogy halad az ember az ösvényen egyre feljebb, ahogy távolodik a falutól már csak az erdő szól hozzá. Mint a cserépkályha. :)
Hát, köbö ennyi jut eszembe most. Ami bírja a nyomdafestéket. :)
Látom, hogy a meghívottak listáit tekintve elég szépen akad átfedés, de sebaj. Nesztek:)
Kíváncsian várom
Kiccsillag
Bóvica
Marlington
Mark'yhennon
Mó
hangjait!
Vagy csak lecsúsztam róluk? Mert mostanában nem vagyok itt annyit?
Hiába, na. Pótolnom kell lemaradásom...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr231596381
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.