Már egyértelmű.

Abból jöttem rá erre, hogy rendre olyanokat olvasok itt a téren, amiktől fizikai fájdalmat érzek. És tudva tudom, hogy minden újabb betű értekmezésével egyre súlyosabb lesz ez a dolog -hisz a forrás ugyanaz, s nemhogy javulna, még tobzódik önnön tökéletességének hitében, így egyre lejjebb süllyed-, ahelyett, hogy hagynám, nem, én mindig visszatérek, mint valami hűséges rajongó.

Mi ez ha nem mazochizmus?

Áááááááááááá... megyek is kávézni egy úrinővel, hátha elmúlik ez a dolog.



Kell ez nekem?

De hozzáteszem, hogy nem egy ilyen van. Sőt, van olyan is, amely bejegyzést meglátom a címlapon, s a parkbeli sétától is elmegy aznapra a kedvem.
Akkor mégse vagyok a címben megnevezett perverzió "élvezője"? Vagy ennek is van light formája, mint egyes margarinoknak?


/Kép helye, ehun ni/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.