Az utóbbi napok... hetek, hónapok... kezdik kifele a született (mikor harmadszor meghaltam, azután meg is született velem együtt újra, s életmentőként funkcionál azóta is) optimizmusomat.

Fejlődés?
Homo sapiens, ugye. Mindenki, aki genetikailag ide sorolható?
Fejlődés.

Van, aki nem bírja a barmokat, van aki nem bírja az idiótákat, van aki nem bírja az igazságtalanságot, van aki nem bírja az ostobaságot.
Mert okos.

Én meg maradok. És fejlődésre képtelen lévén, nem válok Homo Defektus-szá.
Pedig ez látszik most a legnépszerűbb iránynak, vagy a menekülés, de előbbihez makacs vagyok, utóbbihoz meg buta.

Ez van.



"Sebesült szárnyak a műtasztalon
A bokorban zombiálom lapul
A TV-showban lángoló Babylon
Krisztus a Lipóton gyűlölni tanul"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.