Tehetném a címet idézőjelbe is, hiszen egy cikkből ídézek, mert fontosakat ír, ráadásul a témában kompetensen teszi ezt.

"Az államadósság mérséklésének és a foglalkoztatás bővítésének univerzális eszköze a rokkantnyugdíjasok és a munkanélküliek ellen indított támadás. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok között nyilván vannak „potyautasok” is, de túlnyomó többségük valóban született rendellenességgel küszködő, vagy munkában megrokkant, illetve egészségromlást elszenvedett személy. A 350 ezres állomány közel egyharmadát minden előzetes vizsgálat nélkül csalónak minősíteni nem igazán tekinthető kulturált, korrekt eljárásnak. Az egyébként is gyűlölködéssel terhes közhangulatot tovább terhelni egy újabb front megnyitásával nem tűnik bölcs dolognak, bár az oszd meg és uralkodj gyakorlata mindig is hatékony irányítási módszer, legalábbis rövidtávon. Természetesen nem csak morális problémák vannak az elképzeléssel.

A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok állományának mérséklése már évek óta napirenden van. Létszámuk 2005-ben volt a legmagasabb, 467 ezer fő, azóta apadó tendenciát mutat. Különösen felgyorsult csökkenésük a 2008-ban bevezetett rehabilitációs járulék, a demográfiai folyamatok, illetve az új megállapítások szigorúbb feltételekhez kötése miatt. A 2005-ös csúcslétszámhoz képest 25%-kal, több mint 115 ezer fővel csökkent létszámuk, melynek túlnyomó része a 2008-at követő időszakra esik. A rokkantsági új esetek megállapításának 10 ezer főre vetített aránya soha nem volt olyan alacsony, mint napjainkban. Az elmúlt években a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok körében megvalósult évi több tízezerre rúgó állománycsökkenésnél nagyobb fogyást célszerűtlen forszírozni.

A Széll Kálmán Terv hallgatólagosan feltételezi, hogy rendelkezésre állnak, illetve viszonylag egyszerűen megteremthetők azok a munkahelyek, amelyek a szociális ellátó rendszerekből kikerülők tömegeit felszívják, megélhetésüket biztosítják. Ez pedig óriási tévedés. A 2000-es évek első felében, amikor a munkaerő-kereslet mértéke lényegesen kedvezőbb volt a jelenleginél, nyilvánvalóvá vált, hogy a vállalkozói szektor nem tart igényt a képzetlen, alacsony munkakultúrával rendelkező, többszörösen hátrányos helyzetű munkaerő-tartalékra az inaktívak és a tartósan munkanélküliek köréből. Helyettük inkább szakképzett szlovák, román, ukrán, stb. munkaerőt alkalmazott különféle konstrukcióban. Nincs okunk feltételezni, hogy egy esetleges munkaerő-kereslet bővülés esetén ez most másképp lenne.

...

Tanulságul talán annyi vonható le egy régi viccet felidézve, hogy nem ártana a kormányzatnak előbb számolni, aztán riogatni a vágással.
Adler Judit
(A szerző közgazdász, szociológus, egyetemi doktor, a GKI kutatásvezetője.)"

Az egész cikk itt olvasható és érdemes is megismerni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.