Nos, be kell látnom...

Ritkán megyek a főoldalra, s most egymás után kétszer is megesett, hogy amit látok ott, nos, nem kérdés, hízelgő rám nézve...

Néhány napja hölgyike idegsségtől "szaggatott hangon riklácsolva" kiáltotta világgá, hogy én... mármint én.... ehhhehhheeee.... mennyire felháborítót közöltem a blogomon... eheehhheeeee.... elolvastam azt a posztot, tettem oda egy szmájlit, hogy lássa kedves, okos bloggazda, onnan a messzi távolból, ahol oly nagyon hazafi, hogy olvastam... -de úgy hallom, sajna nem tetszik neki a mosoly, s már törölte-, majd most ismét kinéztem a főoldalra s a kommenteket pörgetve látom, hogy jaj, ezek élni sem tudnak nélkülem, hiszen bár gyakorlatilag senkihez nem írok már kommentet, innen a sok baromarcot kitiltottam -tehát aki itt van, azt szívesen látom, s csak olyan van itt-, s mégis, még mindig, most is, a fóoldal kommentjeinek mondjuk 90%-a -abban az időpillanatban legalábbis- velem foglalkozik.

Fontos emberekkel van tele a hely. És én vagyok a gumicicájuk. Drágáim, ha ettől kerekebb az életetek, ettől érzitek magatokat fontosnak, fel ne adjátok!!!



/Remek tekintet innen, e/ 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.