Itten molyol a fejembe benne. Tudtam, tudtam, csak nem sejtettem... ugye. Vikink, urunk s parancsolónk, igazember királyunk, országunk kedvenc alacsonyférfija, nagy kegyesen eltűrte -s a neki járó világméretű tisztelet tárgyiasulásának könyvelte el- a nemzeti ünnepünk tiszteletére…

Na, nem a félsz, hanem a másik para, az amelyik Muldert is magához láncolta. Jut eszembe, nézem -mikor elkapom és nem felejtem el de teljesen- a zikszatkát, megint, s ettől persze ismét rákaptam a párhuzamosan futó, minimum egy évtizedes csúszással készült, de hasonlóképp…