Ma túranap volt.

Első utunk* a Jánosba vezetett, ahol is az Ortopéd Traumatológia Osztály várt repesve, egészen pontosan Tanár úrral volt találkám, ahol is gondoltam, majd elmondom neki az OEP lista szerinti műtéti időpontomat, hogy Ő is tudjon róla, s ne egyedül legyek akkor ott. Aztán persze ellenőrizni is kellett mind a meglévő protézisem -mármint azt, hogy  viseli magát-, mind pedig a leendő protézisem helyét, egészen pontosan azt, hogy az ízület ott hogy bírja a várakozást.
* Kértem szállítást a Sérültekért Alapítványtól, ahonnan szoktam is s kaptam is mindig, de most a busz, mely kényes ízlésünknek megfelel, bírt lerobbanni az utolsó pillanatban, így már BKV-szállítást sem tudtam kérni, oda pedig gyalog képtelen vagyok feljutni... akarom mondani, úri kedvem nem engedi, hogy  odacigánykerekezzek az amúgy is -számomra- használhatatlan villamostól.... Ezért segítséget autóst kellett kérnem, melyet kaptam is. Ezért a királyi többes.

Éppen 11-re értünk az osztályra, ahol bejelentkezés közben összefutottam Zsuzsával, az egyik kötözős nővérrel. s felelevenítve a "régi" dolgokat -hiszen nekünk történelmünk van, az első pillanattól nyomon követte, sőt, tevékeny része volt benne, az utamat- elkapott az ott szokásos nosztalgikus hangulat.
Meg egy kis más is. Szokás szerint ellenőriznem kellett a mosdót, és valami ihaj, ami ott fogadott.
Az egy dolog, hogy akkora amekkora. Ez nem újdonság ott nekem, de az mindenképpen, hogy utolsó látogatásom óta felújították eme apró helyiséget, s ez lehetne örömteli is, ám összességében nemhogy nem megelégedéssel tölt el, hanem kifejezetten bosszant a dolog. Kicserélték a szanitereket, szép, méregdrága, könnyen tisztán tartható rozsdamentes trendi kütyükre. Ám.
Ám, a helyiség, mint mondtam, annyira kicsike -és mellesleg nincs kapaszkodó sem, de ez már csak kekeckedés, ugye-, hogy a normál fajansszal sem egyszerű egy sérültnek, de megkockáztatom, egy egésznek sem, a frissen -illetve számomra "frissen"- cserélttel, mely még az előzőnél is alacsonyabb s robusztusabb, így pedig szimplán nem fértem el. Szar ügy, de nyitva kellett hagynom az ajtót. Még jó, hogy egy lépésnyi előtér van ott, ahol is ezzel a mutatvánnyal elértem a mosdó -mely szintén mondom, dizájnos rozsdamentes pipecség- alá, hiszen cirka az is félméterszerfélméteres... Szóval, kaland, kaland hátán...
Ezután a röntgenben általam előadott kígyónő etűd következett, amint ugye rögzíti a masina a már meglévő s a soron következő protézist/protézis helyét, s kis várakozás után szólításra ugrás Tanár úr szobájába.
Szokás szerint a felvételben gyönyörködve találtam rá, el is kezdte ecsetelni, hogy mennyire szép a protézisem és látszik, valami szépségesen kapaszkodik a helyére... a másikon pedig romlás nem látszik, csak a már meglévő ciszta és artrózis, körülbelül a bő fél évvel ezelőtti állapotban.
Mielőtt bementünk volna a vizsgálóba, orra elé nyomtam a levelet, melyet onnan, az osztályról kaptam a VÁRÓLISTA KÓDJÁVAL s melyre később ráírtam a királyi hatással országossá tett listákról kapott kódot s az abból adódó időpontot.
Ami a Tanár úr által korábban megjósolt, s a "megszokottnak" megfelelő 7-8 évhez képest, 2013. 07. 19.-re szól. Mikor átadtam, először meghökkent, majd előkapta saját jegyzékét s elkezdte azt böngészni. Kis molyolás, lapozgatás után meg is lett az eredmény: valóban akkorra vagyok betervezve.



/Ilyenem lesz, ha jól tévedek/

Ám, gondolja Ő, nem akarom ilyen hamar... öööö... mondám én. Majd ki sem kellett fejtenem, mert gondolom átható tekintetem mindent elmondott helyettem. Tehát nyáron műtét.
Már bementem a vizsgálóba s felküzdöttem magam az ágyra, miközben kérdeztem ezt-azt, például, hogy ugye nem... akarom mondani, mikor nyaral Tanár úr??
Ja, akkor.
Öööööö.... érezze jól magát.... ööö... csak akkor izé... előbb elsiklottunk efölött, mert mást is tisztázni kellett, azonkívül némely tesztmozdulat nálam nemhogy a szavak, de a gondolatok folyamának is megálljt parancsol, de később, mikor ismét képes voltam összpontosítani,visszatértem: akkor mikor is lesz nekem műtétem, és hogyan is lesz a vér é_satöbbi... Ja, ne aggódjak, még idén meglesz a műtét, várjam a levélkét, készüljek -tartsam szárazon a puskaport-, s vérre nem lesz szükség, mert ez az oldal cigánykerekezés lesz a jobbhoz képest.... (Höhö... jók ezek a szóviccek, s még jobb, hogy csak én értem, sőt, szabadon engedem, ki ki értse, ahogy képes rá....) És ha én véradó vagyok, akkor meg pláne biztos, hogy nem lesz gond a vérrel.... ööö... vagyis izmoznom kell a vérképemen, ez a konklúzió.
Még rákérdeztem a rehabra, s megnyugodtam, mert Tanár úr azt mondta: "Természetesen innen odakerül, hisz lesz mit megtanulni megint!" Höhö... ja bizony...
Majd ismét megemlítettem fájó alkatrészeim, s kaptam is egy javaslatot, hogy amennyiben van rá keretem -mert az OEP-támogatott ár átlépi ellátásom kereteit-, létezik egy injekció-kúra, mely jó időre fájdalommentessé tenné meglehetősen kopott és itt-ott aránytalanul kevés porcom a bal térdemben, ahol a másikhoz hasonlóan minden szalag teljesen elszakadt anno, majd egy mosollyal nyugtázta Tanár úr, hogy sajnos az most nem aktuális, így lapoztunk. Majd jól nem csinálok semmit, és jól pihen amíg magamhoz térek a csípőm miatt. Hehe...
Megkaptam még a papírom, kicsit beszélgettem az osztály adminisztrátorral -és egy nővérrel- akik szintén régi motorosok ott és csakúgy tanúi/tevékeny részesei voltak utamnak kezdettől, aztán mentünk is tovább.
Ikea.
Egy lámpát akartam venni, hogy a nappalimban ne csak az étkezőasztalnál lássak, hanem mondjuk lábfeltéve a Misi által megemelt kanapén is. Most nem vittem kerekesszéket,  mert ezen autóba nem fért bele, de most az áruházban kértem kölcsön, s kaptam is. S ebben megfelelt elvárásaimnak e hely, de a mosdó AKADÁLYMENTESÍTETLENSÉGE akkor is fájó pont nekem.
Végigrohantuk az áruházat, keresve a már meglévő LÁMPÁM tesóját -egészen pontosan a kistesóját akartam, aminek csak egy feje van-, de csak feketében volt. És a raktárban is.

Hogy lehet ez??? Az IKEA-ban nincs valami???? A webkatalógus szerint a budaörsi áruházban "valószínűleg van", ennyit hajlandó közölni a felkészülést segítő alkalmazás, így a legjobb reményekkel indultam neki. Ám, nem van. Csalódottságom, mint ide Lacháza... viszont én aztán el nem jövök onnan lámpa nélkül -hiszen nem egy könnyen jutok el akár oda, akár az Őrs vezér térre, máshol meg ebben az árban ilyet nem kapok- gondoltam, így kerengtem még kicsit a dobozokkal telepakolt ösvényeken, s árcédulákat vizslatva végül RÁAKADTAM EGYRE melyet most itt ügyesen össze is raktam. Ez nem olvasólámpa, tehát innentől -már ha valaki át is helyezi a két lámpát, mindet ahol a helye- valóban kénytelen leszek a limfödéma diktálta testtartásnak megfelelően időzni naphosszat...

Hat óra körül értem haza, és eléggé kész vagyok. Elfáradtam, fájok, de epedve várom a levelet, úgyhogy már össze is rakom a pakkom -mint anno három alkalommal, de egyszer sem kellett, mert egy-két hónappal a terminus előtt már be kellett feküdnöm mindannyiszor-, mert ha menni kell, akkor menni kell. Ugye.

Persze az is lehet, hogy mindezt csak beképzelem magamnak.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.