Nem, kilazult a vápa.
Ja, és mozgóurna.

....ééééés végre!!!!!!! Végre tudom!!! És ez a lényeg, mert ebből az is kiderült, hogy nem egy hisztispicsa vagyok -vagyis általában persze, lehetek, de a KÍN, melyet érzek mostanában, nem beképzelt vagy picinke kellemetlenség tudati szintű óriásira dagasztása-, hanem egy valós, nagyon is nem helyénvaló körülmény egyenes következménye!
Panaszkodom jó ideje. Tulajdonképpen a MŰTÉT ÓTA. A legutóbbi műtét óta,egészen pontosan. Panaszkodom, mert ennek nem így kellene lennie, tudom. Tudom, mert anno, a b után majd'másfél évig folyamatosan tépett a mással össze nem hasonlítható, embertelen kín, a beékelődött combcsonttal rögzült, miszlikbe robbant jobb csípőcsontban, majd mikor Dr. Kiss Jenő Tanár úr egy könnyed iskolapélda során összelegózta azt, két hatványozottan kínlódó nap után maga a megkönnyebbülés, a fájdalommentes kikelet -a madzaggal kikötött majd elengedett madárka esete- jött el. S tart azóta is, mely immár 11 éve lesz február 14-én. Nos, ehhez képest, a bal csípőm, mely cirka két éve kezdett nagyon fájni, s MEGMŰTTETETT tavaly augusztus 22-én, első pillanattól nem a várt eredményt produkálta.
Hiszen az előbb négy, majd "csak" három centi végtaghossz különbség s ennek kapcsán a lágyrész-nyúlás iszonyatos fájdalma, majd egy ennél sokkal tompább, de kisugárzó s nagyon is kitartó, folyamatos szaggató fájdalom maradt velem.
Tudtam, nincs ez rendjén, de okát nem találták s én magam is kezdtem hisztispicsának érezni magam néha...
Múlt héten hétfőn elmentem ide az SzTK-ba, mert gondoltam, kérek amolyan kontroll-véleményt a csípőmről, egy másik orvostól is. Olyantól, akiben szintúgy -ahogy Tanár úr esetében is- megbízom, szakmai tekintélyében szemernyi kétségem sincs, és mivel itt rendel a városban, még kapóra is jön. Egy bökkenő van, hogy Ő tanár úr beosztottja.
Vagy mi a hierarchia dokiéknál...
Épp ezért, mikor sorra kerültem akkor, így kezdtem:
- Mindkét térdem fáj és az új, majd" féléves csípőprotézisem is nagyon. Szeretném, ha Ön mondana valamit róla. Véletlenül sem akarom Doktor urat kellemetlen helyzetbe hozni, hiszen én Tanár úr betege vagyok, úgyhogy ha ez a mostani véleményadás nem szerencsés, akkor már itt sem vagyok!
De megnyugtatott:
- Nézzük! Nem megy keresztbe semmi, majd meglátjuk mi lesz, egyelőre lássuk a medvét!

Röntgenbe küldött, ott tekergetés, erre fordul, oda kapaszkodik... után vissza a rendelőbe, ahol ki is derült a térdemről, hogy lám, kallantyúkat növesztettem rá. Mármint az egyikre. Arra amelyik a jobb oldalon nőtt, s amelyet már eddig négyszer műtöttek -még Fazekas doktor-, s akad benne némi csavar... de most lett rajta két kallantyú alakú csontkinövés is. Ezek pedig remek munkát végezve generálhatnak olyan fájdalmat amit leírtam. Kérdeztem, hogy és akkor tsókolom, ezzel mi a retek a teendő?? Nos, ha útban vannak, vagy nagyon fájnak, le kell vésni ezeket.
Remek, mondám. S ez megoldható mondjuk egynapos sebészet keretében?
Ja, az nem.
Még remekebb.
De ez most nem is érdekes, hanem a csípőm a lényeg, a felvétel elemzése nem hozott eredményt, csak annyiban, hoyg a bal térdem a csípőből kisugárzó fájdalmat érzékeli, így arra jutott, ha lenne régebbi kép, mellyel összehasonlíthatná a mostani állapotot, kiderülhetne, ha mondjuk a szár csúszott volna beljebb a combcsontba, ám így, hogy csak ez van, erre nincs mód. S ekkor áldottam Margit nővért, aki az OORI-ban megszerezte nekem a felvételeimet cd-re írva, mert a következő rendelésre visszavihettem azt, hogy legyen viszonyítási alap.
A képeket sajna nem tudom lementeni az adathordozóról, de ma volt a napja az összehasonlításnak.

Ugye az első feltételezés az volt, hogy a szár szállt le a combcsontba, ám a két képen az eszköz helyzete hajszálra ugyanaz. Rögtön kérdeztem is, hogy akkor most mi van, tényleg csak képzelem ezt az egészet? De amíg kinyögtem e kétségbeesett sirámot, Ő meredten nézte hol az egyik, majd másik monitort, s kibökte:
- Itt a ludas, Márta! A szár jó helyen van, az tökéletes, de nézze csak! -s itt a csípőcsontba épített vödör alakú vápára mutatott az új felvételen- Ez az árny itt megvan -fordult át a másikhoz- itt pedig nincs! Tehát kimozdult a vápa a helyéről!

Öööö... hurrá!!! Akarom mondani: öööö... merméris???
Kiderült ennek lehet mechanikai behatás az oka, ezt kizárhatjuk, vagy lehet egy lappangó gyulladásos góc is, amelyik áttételesen megtámadta ezt a frissen "sérült" területet, így a csontszövet itt porózussá vált, ezért az eszköz kilazult a helyéről s jelzésül -finom utalásféleképpen- üvölt a fájdalom onnan.
Persze a frász tört rám, hogy akkor mi is van most, ha ez onnan kigyönni akar -"Most akkor én szét fogok esni??"-, de megnyugtatott, nem kell feltétlenül műtét, de még ha esetleg kell is, az is egy egyszerű dolog lesz csak, de sokkal valószínűbb, ha meglesz a góc, akkor vissza lehet győzködni a helyére az eszközt.
Nos, mivel a műtét óta például kihullott a fele hajam, így valóban előfordulhat valami góc, melyet kutatunk is éppen, tehát ez esélyes.
Jártam már ez ügyben neurológusnál, fülésznél, ultrahangon s a fogászati kezelésem is folyamatban van. Három bölcsességfogamat kell kihúzni.
Netán ezek az OK???
Lehet.
(Szájsebészet, jövő hét, mert a fogászom itt nem vállalja.) Ha ez meglesz, akkor megnyugtatásul közölte, 5-6 hét sokkal intenzívebb fájdalom jön, mert utolsó körre indulnak majd az akkor kiszabadított bacik, de ha ezt átvészeltem, indulhat a csontosodás is és a fájdalommentes TEPes élet.
Tehát kallantyúk parkolópályán, bölcsességfogak kifele, TEP csontosítása. Ez a terv.

Jó terv, ugye?

S még ehhez jön a két rendelés között kapott telefonhívás, mely egy önkormányzati alkalmazottól jött, akitől tegnap megkérdeztem, mi a módja a mozgóurna igénylésének. Ma pedig elmondta: ITT keressem ezt a bekezdést: "Átjelentkezéssel történő szavazás,
külképviseleti névjegyzékbe vétel,
mozgóurna igénylés kérelmek
on-line kitöltéséhez kattintson ide!",majd töltsem ki az ívet, s kész is az igény leadása.

Szóval, eredményes napom volt. Reggel 10 előtt indultam itthonról, torna, fogorvos, majd traumatológia, s volt vagy fél 4 mire hazaértem, de előrébb vagyok egy elmozdult vödörrel vápával, két iszonyat gyorsan növő kallantyúval -mert a szeptember végi képen csak nyomokban látszanak a mostanra gigászi méretű nem odavaló bigyuszok-, és a mozgóurna igénylésével -amit itthon aztán meg is tettem már-, szóval elégedett vagyok. Holnap Tanár úr, holnapután pedig MALACULÁS hétköznapi változatban, második felvonás jegyében.

Unalmas a rokilét? Mihez képest, ugye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.