Mostanában nem nagyon tudok járni, de ezt már unalomig szajkóztam, tehát ezzel együtt, de nem minden mondatba befűzve mentem reggel tornára, ahol Edit, minden gyógytornászok leggyógytornászabbika ismét kávéval várt, majd jól megtekergette -én meg néha dallamosat visítottam közben- a remekül teljesítő, de mégiscsak nyomorult lábam, remekül teljesítő, de mégiscsak nyomorult lábfejét. 
Onnan komótosan battyogtam hazafelé, s megint betévedtem a csokiboltba, tekintve a fenyegetően közeli rágcsálóünnepet... nem sokat, ám annál bájosabbat választottam ki, s persze rögvest ki is derült, hogy ja, két mankóval egyszerűen képtelenség a csipkevékony csokiformát egészben hazaszállítani, így ott maradt a pakk, mondván, majd pénteken úgyis megint megyek tornára s akkor előre felszerelkezem valami szilárd falú izémizével.... akkor még nem tudtam, amit most meg már de. Úgyhogy HÁHÁÁÁÁÁ!!!!
De ne szaladjunk előre!
Néninél tehát ott hagytam a csomagot és mentem tovább. Éppen a pékségben álltam a pultnál s mentettem meg az enyészettől egy szegény, szerencsétlen meggyespitét, aki sajna a kosárban már kicsit elvesztette fiatalos tartását -ezért félárorn lett az enyém-, mikor megszólalt Mekk mester.
Nem ismertem a számot, így izgatottan vettem fel, mondtam is Rózsának, hogy izé van... pedig akkor eszembe sem jutott még, hogy de mennyire!!

Iksz Ypszilon mutatkozott be, s mondja engem keres, mert tudni szeretné, holnap otthon vagyok-é. Mondom, hogyne, ha megéri, naná... de minek is?
Mert elektromos kerekesszéket szállítanak ki nekem a xváros, yutca zszám alá.
Öööö... El-Go, ugye?
Igen, miért van különbség?
Elég nagy. :)

Tehát holnap egész nap vigyázzban ülök s várom, hogy jöjjön hozzám a SZABADSÁG!

Persze, így hozzá kellett jutnom a 90.000 HUF-hoz, hogy meg is kapjam a mocimat, de automata járástávolságon belül nincs a környéken, tehát a buszmegállóból felhívtam a telebankot és áttetettem a malacperselyről a folyószámlára a pénzt, majd bebuszoztam a postáig. Ja.
Ott már nincs, így fel kellett gyalogolnom -vagy 50 lépcső, vagy 500 m- az OTP vagy ERSTE terminálokig.
Próba, első kiadta, 'Nem végrehajtható' vagy mi a retek, átmentem a másikba, az is aszondi... felhívtam a bankot, néni látja, hogy mi van, s kiderült, valami hüje... ki lehet az????... átállította a limitet 80-ra, így nem csoda, hogy nem adott ki 100-at. Hogy erre fény derült, s megoldódott, visszabatty automata, és végre hozzájutottam a pénzhez. Én felkészültem!

Onnan hazabuszoztam s megettem a palacsinta formájú pitét és örülök. Hehe...


ITT, a könyörgős posztomon levettem a malacadatokat, hiszen beteljesítette a hozzá fűzött reményeket, én pedig holnaptól hálásan fogok suhanni djönyörű drágaszágomon!




Ez még csak egy érzés. Az enyémról holnap készül majd fotó. Addig is hurrá!!!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.