Történt, hogy pénteken hívtak az OORI-ból, azon belül is a VEMO-ról -nem rébusz, hanem intézmény és ottani osztály rövidítése-, hogy hétfőtől mehetek a címben jelzett bejárós kezelésre.
Némi emlékeztető a nyiroködémámról ITTENDE, NI, és a JEGYZET, mely a mostani kezelés okát rögzítette.

Ismétlem, pénteken, akkor is délután,  cirka 4 körül kaptam a hívást, miszerint következő hétfőn reggel nyolcra legyek Budakeszin, az intézményben. No,én ennek örömére rögtön mondtam a hölgynek, hogy nincs kizárva, hogy pár perc és hívom is, mert ez eléggé derült égből villám lesz az alapítvány Támogató Szolgálatának. Hiszen én csak így tudok menni, és hát ez meglehetősen rövid határidő, s ki tudja, lehet nem rám várnak vigyázz állásban nap mint nap, hogy azonnal, mikor szólok a város egyetlen erre szolgáló autója rögvest vigyen is engem ahová szeretném.
S lőn... mert hétfőn egyáltalán nem tudtak vinni -tehát szóltam is az osztályon azonnal-, de keddtől járok.

Már a telefonban is elmondtam, aztán a felvételkor is, hogy meg kell nézni a lábam, mert a mostani állapot az előjegyzésbe vételkorihoz képest, klasszisokkal különböző, hiszen elmúltak róla a sebek és a dagadás elillant, így nem is a kezelőbe, hanem a doktornőhöz vezetett az utam. Megmutattam a kérdéses lábszáram és kérdeztem, így is kell-e ez, hiszen ez egy mechanikus kezelés, csakhogy momentán nincs fehérje-felgyülemlés a lábamban, tehát ugyan ártani nemárt a kezelés, de nem áll fenn a helyzet, melyet kezelni kellene...
Hmmm... doktornő lemérte a lábam -több helyen körfogat, a mostani értékek a térdem és a bokám közötti területen a felét mutatják az akkorinak-, megnyomkodta, majd közölte, akkor is kell a kezelés.
Ismét hmmm...

Ez volt tegnap reggel, mára annyi alakult, hogy csak ezen a héten kell bejárnom, de ezt már semmiképpen sem tudtam lefaragtatni. Ez is valami.

................................

Azért pöttyöztem, mert a konkrét helyzettől elvonatkoztatva, muszáj megjegyeznem valamit.
Miért van az, hogy a_doktorok sokasága nem képes látni a_zembert, hanem csak és kizárólag az ő felségterületét érintővel, tehát a beteg egy adott tünetegyüttesével hajlandó foglalkozni. És nem, nem arra gondolok, hogy miért nem gyógyítja a fogorvos a vesemedence-gyulladást, hanem például arra, hogy a beteg adottságai, képességei, körülményei miért nem érdeklik a_doktort. Vagy csak a beteg többi, más betegségei, melyek befolyásolhatják azt az egy területet a medicinában, mellyel az adott orvos foglalkozik.
Miért?
...és ezt nem taglalom tovább.... mosollyal orcámon legfeljebb feladok egy hirdetést... 'fásli' jeligével...

.....................................................

Teljes nyirokkeringést érintő testmasszázst kaptam, majd ki kellett találni, hogy a nyomorult -de nagyon ügyes- jobb lábam -ééérdekes alakú lábszárát- hogyan lehet befáslizni,ráadásul úgy, hogy az elkészült lábam beleférjen az egyetlen pár cipőmbe... különben ugyebár nem tudok járni. De ezt sikeresen megoldotta a kezelőm,mindkét lábam combig befáslizta, s fél 10 felé végeztem is.

No, ezután 3 utánig ültem a büfében és egyre jobban szenvedtem. Órákig ülni csak bizonyos széken vagyok képes, illetve még ott is csak ha néha felállhatok, vagy feltehetem a lábam, de a polcolás magassága is érdekes, és egyáltalán. Nos, itt egy alább látható széken ücsörögtem, vagyis fészkelődtem és szenvedtem. Ittam egy kávét, de az is csak úgy ment, hogy a táskám és nagy szatyor betonfáslim -mert persze kétszer annyit írtak fel s váltottam ki, mint amennyire szükség van a kezeléshez- cígölhetem magammal folyamatosan, így a kávém a büféseknek kell az asztalhoz hozniuk, mert egyszerűen nincs kezem, hogy tartsam azt is...


/OORI büfélátkép ehunnan, e/


Szóval, mire hazaértem a kín tépte az összes csípőm és a betonfáslitól a bokám-lábfejem is áriákat zengett -viszont örömhírként éltem meg, hogy jól választottam, mikor a bokámra szavaztam a júliusi műtétet illetően, hisz a térdem szinte nem fájt...-, így szinte semmit nem csináltam, viszont amint bírtam megszabadultam a fáslitól és be is fejeztem a napot.

.....

Ma ötkor keltem -vagyis az az igazság, hogy szundiztam még vagy húsz percet, aztán elkészültem és hétkor itt is voltak értem.
Tegnapból tanulva rákérdeztem, hogy nem tudnának-e előbb jönni értem, vagy netán megvárni, mert egyszerűen nem megy ez az inkvizíció nekem, többet árt, mint használ így összességében. Úgyhogy ma, jöttek is 10 óra előtt, csakhogy ma meg már háromnegyed kilenc körül végeztem, ám ez nem összehasonlítható a tegnapi tortúrámmal. 
Ráadásul a mai fáslizás sokkal kényelmesebb lett és ahogy az elején is mondtam, annyit el tudtam érni, hogy csak péntekig járok be.

Addig meg limfomacera rulez!



/Spec inkvizítorzokni használati útmutató itten lakik, ni/

Ráadásul pénteken randizom életem legszebb férfijával!!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.