Ez kérem nem egy állatmese, valami történelem hajnaláról való mesemondó tollából, vagy egy vers, melynek tanulsága századokon át szolgál az emberiség javára, hanem maga a valóság. S akkor ebbe hogyan kerül bele egy néni, aki ráadásul még roki is? Hát úgy, hogy az ilyetén…

De erre legalább emléxem. Vagy nem is?? Néhány hetes mélyrepülés előzte meg ezt a jelen állapotot, amit már nem cincál szét a kín (csak módjával és csak kistestvérét küldi maga helyett, úgymint a fájdalmat), sem az égető gondok (ez is csak amolyan eufemizmus, mert lehet, hogy…

Mert ilyen kedvemben vagyok. És nem én találtam ki ezeket, mielőtt az önálló gondolkodás vádja érne... Az nem igaz, hogy az élet nem habostorta, csak tudni kell nyalni. A mosoly még mindig a legelegánsabb módja annak, hogy kimutasd…