Olyan periodikusan vissza-visszatér ez a szint. A szajkóm egyik kedvence ez: az állandóság megnyugtató, hisz stabilitást ad. Vagyis, tulajdonképpen örülnöm kellene ilyenkor, mégis a mosoly, ami orcámra kiül amikor ezt tapasztalom a parkomban, valahogy mégsem a felhőtlen…

Elgyengültem és beállok a sorba. Hiszen bezzeg az én időmben!! Ehhhehhee.... Olyan a parkom ma, mint egy elhanyagolt, felügyelet nélküli zárt osztály. Csak a  benne lévő, mindenféle gátlás nélkül eszüknek hitt nyúlós gányukat osztó véglények (remélhetőleg nem…