rendező: Tim Burton
író: Roald Dahl
forgatókönyvíró: John August
operatőr: Philippe Rousselot
jelmeztervező: Gabriella Pescucci
zene: Danny Elfman
látványtervező: Alex McDowell
vágó: Chris Lebenzon

szereplő(k):
Johnny Depp (Willy Wonka)
Freddie Highmore (Charlie Bucket)
Helena Bonham Carter (Mrs. Bucket)
Noah Taylor (Mr. Bucket)
Jordan Fry (Mr. Salt)
David Kelly (Joe nagyapa)
Missi Pyle (Mrs. Beauregarde)
Annasophia Robb (Violet Beauregarde)

A zseniális és meghökkentő Roald Dahl 32 nyelven 13 millió példányban megjelent kisregénye a zseniális és meghökkentő Tim Burton "bábáskodása" mellett kel életre a vásznon. Az extravagáns csokigyáros (Johnny Depp) és a szegény kisfiú (Freddie Highmore) találkozása mindkettejük életét fenekestől felforgatja. Látványos, szórakoztató és tanulságos darab, tele-tele utánozhatatlan ízekkel.

A történet az excentrikus csokoládégyárosról, Willy Wonkáról szól és Picur Charlieról, egy szegény családból származó kisfiúról, aki a gyár árnyékában él. Picuréknál általában felvizezett káposztaleves a vacsora, amin Charlie szüleivel és nagyszüleivel osztozkodik. Charlie elalvás előtt mindig kipillant a csokoládégyárra, mielőtt elaludna, hogy aztán a gyárról álmodjon. 15 éve soha senki nem látott egy munkást se bemenni, se kijönni a gyárból, soha senki nem látta Willy Wonkát, ennek ellenére folyamatosan irtózatos mennyiségű csokoládé hagyja el a gyárat, majd kerül rengeteg ország boltjainak polcára.

Egy szép napon Willy Wonka bejelenti, hogy kinyitja gyára kapuit az előtt az 5 szerencsés nyertes előtt, aki egy-egy aranyjegyet talált csokoládéja csomagolópapírjában. Charlie mindennél jobban vágyik erre, de tudja, hogy milyen pici az esélye, mert évente csak egyszer van pénze szüleinek csokoládéra, és azt általában születésnapjára kapja. Naponta jönnek a hírek, hogy megint megtalálta egy gyerek az aranyjegyet, és Charlie egyre reményvesztettebbé válik.

Az első a falánk Augustus, aki másra sem tud gondolni, mint hogy édességgel tömje tele a száját. A második az elkényeztetett Veruca Só, aki kiveri a hisztit, ha az apja nem veszi meg neki mindazt, ami épp eszébe jut. Őt követi Violet Nyálias, akit csak a polcán sorakozó díjak érdekelnek, végül pedig Mike Tévé, aki folyamatosan azt bizonygatja, hogy mennyivel okosabb mindenki másnál.

----------------------------------------------------------------------------------

Jó.

Nagyon jó.

A hangulata furcsa, amolyan "timbötünös"... (Utána kell olvasnom ennek a pacáknak... bocsi a tiszteletlenségért... Zsolti már régen megmondta, hogy ez a fazon tud valamit! :)

Szubjektív szűrőn át, a legfontosabb idézet:

- Talán azok közül a kémek közül való, akik a becses életművemet szanaszét hordták, hogy eladhassák a bután utánzó cukrosbácsiknak?- kérdezi Willy Wonka, közel hajolva, mérgesen, szinte fenyegetőn...

- Nem uram.

- Akkor jó! Isten hozta! - mondja mosolyogva, kellemesen megnyugvó hangsúllyal.

Na, hát nekem marhára nincs csokigyáram. Mégis bírom feltételezni az emberekről, hogy amit beszélnek, az igaz... és az általam feltett kérdésre kapott választ hajlamos vagyok -szinte mindig... mindig- el is hinni. (Majd mosolyogva, kellemesen magnyugodva továbblépni...:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.