Diablo II
2007.04.27. 11:12
Lehet, hogy már írtam erről, sőt, az biztos, hogy megemlítettem, de most megint úrrá lett rajtam a kétségbeesés. Mi lesz a világgal nélkülem?
Mármint ha nem férek hozzá továbbra sem a kedvenc játékomhoz... akarom mondani, küldetésemhez, s hagyom, hogy az alvilágból Diablo és bandája felküzdje magát, majd elfoglalja szép világunkat?
Mert tudom, hogy csak én, csakis én vagyok egyedül az alkalmas hős (legyek tovaj csajszi, vagy drabális, marcona harcos) ennek a missziónak a teljesítésére!!
Sokkal hatékonyabb a lovag, aki nemesi tulajdonságokkal és igen célzatos fegyverekkel száll harcba. S teszi ezt nagyon jó eredménnyel.
Még mindig maradva a Diablo-nál (nem számozom, mert az I. nem visel sorszámot, nemes egyszerűséggel "csak" a nevét, a második keresztneve lett a II.), jöhet a favoritom. A barbár.
Jaj! A legjobb! Azt le kell szögeznem, hogy sosem folytattam vele még nyomokban sem, semmilyen párbeszédet, úgyhogy -rácáfolva külalakjára- lehet zseni is a lelkem, de nekem meggyőződésem, hogy nem az eszéért szerethető. Céltudatos, győzedelmes, ellentmondást nem tűrő, igazi kemény harcos.
Ám, egy hátránya van az eredeti verziónak, hogy igen sokat kell lépcsőzni benne. Mire felérek, mondjuk a kriptából a sok-sok emeleten (ha mondjuk botor módon hagytam elfogyni az erre hívatott varázstekercseim) legalább a legközelebbi fix teleportig, hát kihullik a hajam.
Node a II.!!
Benne van az első minden erénye, megspékelve ezer apróbb és nagyobb kényelmesebbé vagy érdekesebbé tevő részlettel, adalékkal. (Nem utolsó sorban nem kell annyit lépcsőzni! :)
Történt, hogy a gép körülbelül négyszázszor esett át újratelepítésen, meg ilyesmin, egy ideig megúszta ez a program ezeket az eseményeket, de sajna az utolsót vagy utolsó előttit már nem vészelte át. A cd pedig szőrén-szálán eltűnt. Azóta Egyeske csatolt állományán keresztül (Mina; köszönöm szépen:) a játéklemezt sikerült megszerezni, de a telepítő lemez az továbbra sincs meg. Köll nekem! Nem teljes az életem nélküle! És a világ sem lehet biztonságban addig, amíg én időről-időre ki nem írtom a veszélyforrást jelentő izéket...
Áááááááááááááá, ez csak egy sirám volt. Ha már nem tudok a missziómnak eleget tenni, legalább beszélek róla... hüpp-hüpp...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.