Le kell szögeznem, hogy nem az. De a párhuzam áll, mert a mai napomban mindkettő fontos szerepet játszott.

Egész nap mormogott okos és meglehetősen üres fejemben, hogy mintha valamit elfelejtettem volna... aha... de nem... de bizony... de nem... aha...*

Szóval, úgy esett, hogy kibattyogtam a 11-es buszhoz, bőrönddel -benne a pakkommmal és azzal amit kitaláltam, hogy részt vehessek akkor is, ha nem vagyok ott... ostoba vagyok, vagyis erre nem is ez a megfelelő szó, de most nem jut eszembe az igazi, tehát ez is megteszi- és szokás szerint kinn ácsorogtam vagy 10 percet, mire jött a buszom.
Egyeske és Ketteske barátja, egy végtelenül szimpatikus fiatalember volt az útitársam, aki temérdek saját cucca mellet boldog karmamentési tettként bevállalta az én pesztrámat is míg beértünk a Népligetbe, persze politizáltunk is egy sort, nomeg átrágtuk magunkat a jelen oktatás rendszertelenségén és miegymás. Dani remek figura! (Itt is megemlíttetett már, de -s szögletes barátném, figyi!- íme egy példa az elveszett képekre!!!)
A buszról leszálltomban kicsit várnom kellett, s próbáltam telefonon elérni [ht]-t, s ezen szerencsétlenkedésem közepette bírtam összeismerkedni a családja egy részével...khmmm...  Majd kisvártatva befutott, s mentünk amerre mennünk kellett.

Vagyis amerre ment, mentem utána, mert ugyan éntőlem lehet az a Kunigunda akárhol is, s bár megnéztem többször is az utvonalterv.hu-n, egy lépés, nem sok, ha egyedül megteszek, tuti_fúró_kukker, hogy rosszfelé indulok...
Cirka 35' laza séta, úttalan utakon... és már ott is voltunk...





S itt megjegyzem a felirat sokunkat kísért és kísér.



Ott az én ostobaságom megkövüláse is.



Ahogy róttuk a kilométereket -nekem igenis maratoni távnak tetszett ez- azon agyaltam -ennyi eufemizmust lécci!!-, hogy mit fogok mondani, vagy egyáltalán... oda merek lépni? És különben is... ha tudnék, elszaladnék... de persze egyrészt ammánnekem nem megyen, másrészt meg én részese akarok lenni ennek, s ha csak azzal lehetek azzá, hogy megszorítom a kezét annak aki vállalja ezt a tettet véghezvinni, akkor -tűnjek bármilyen idiótának is, ami nem is tér el a valóságtól- ezt a tettet meg én teszem meg. Na.
Nehéz volt az a kő... de elvittem! [ht] pedig készséggel támogatott ha kellett, mutatta az utat és egyáltalán, pedig Ő képes rá, mégsem szaladt világgá mellólem s mosolyogva kísért.
Persze annyira sokáig tartott a Flórián tér utáni megállótól a Kunigunda utcáig -a 64.-ig pontosan- a túra, hogy alig tíz perc után indulni is kellett vissza, mert szegény dolgos ifjú hölgynek be kellett állnia melóba, így elrebegtem amit mondani akartam az ott lévők közül annak aki a közelemben állt -élükön Magyar Katinak. Ő... szóval, furi érzés ez nekem... nagyon furi... a fészen ismerkedtünk össze, és.. és talán kétszer -ezzel együtt háromszor- találkoztunk, minden alkalommal egy-egy tüntetésen, s most ahogy remegő térdekkel de magabiztosnak szánt arckifejezéssel odatipegtem a kordonok mögé, örömmel, barátként üdvözölt. Végtelenül megkönnyítve a következő pillanatokat nekem.
Köszönöm amit tesznek. Érted is teszik.

Katinak köszönhető az is, hogy visszafelé nem kellett megtennünk ismét gyalog azt a gigászi távot, mert mikor búcsúzkodtam -persze kínált hellyel, és innivalóval és minden egyébbel... és nekem erőt kellett vennem magamom, hogy el ne mondjam ami napok óta tépett, s aminek ír dittés analógiáját ő is megküldte nekem sms-ben mielőtt indultam, éspedig azt, hogy majdnem hoztam muffint.... ennyi eszem van!! éhségsztrájkolóknak muffint!! Ditte pedig kalácsot ajánlott első nekibuzdulásában... pedig Ő okos...:)), de mondom, szerencsére nem kotyogtam el ezt Katinak, aki 14. napja kinn van és teszi amit tebni kell, teszi amit megkövetel a haza- tőle, akkor szerzett nekünk fuvart, így néhány perc alatt kényelmesen, nem láb lefagyva a béleletlen rokicipőmben, megérkeztünk a célhoz.

Már fájt mindenem.
Ő átvette a kasszát, én letelepedtem egy asztalhoz, s vártam a ... a forraltborom. Mert ugyan csíkoskv-ra szólt a meghívóm eredetileg, én ott azonban átváltottam "kuponom" az illatos, ádes, fűszeres nedűre... nyammm... azonnal visszaköltözött belém a lélek...

Majd újult erővel kocoghattam ki az egomi buszhoz, mellyel aztán eljutottam ide, szülővárosomba.
Ám a kalandnak akár vége is lehetne, de nem úgy van a'! Két ember van, akik ha ideérek a városba segíteni szoktak nekem, hogy lejussak Apuhoz, mert itt helyi tömegközlekedés nincs -adősságrendezés miatt- így azzal nemigen lehet próbálkozni, ám most vaélahogy meg kellett oldanom. Leszálltam a pasti buszról és becsattogtam a forgalmi irodára, s az ott ülő s kávézó, tévéző sofőrüktől megkérdeztem, ilyenkor mi a teendő. Meg is kaptam a választ, a 2. kocsiállásról indul félóra múlva a szentendre felé közlejedő pesti busz, az elvisz oda ahová el kell jutnom. Direkt rákérdeztem a megállóra, s azt a választ kaptam, hogy igen, ott megáll.

Nos, nem állt meg. Még jó, hogy egy utas mondta, előbb szálljak le, mert ha nem teszem, a világ végére -a pilismaróti vámhoz- kivisz a busz, mert legközelebb csak ott van megállója. Remek, így ismét gyalogolhattam vagy ... vagy sokat....
No mindegy. Itt vagyok.

Nívós forraltbort ihattam, el sem mondom milyennek éreztem magam a villámlátogatás miatt, amit szolidaritás demonstráásnak szántam, s a kő, az kő... ugye... a zócejánból belőle... a demokrácia tengerébe dobtam (ehhh... de negédes, már-már farkasért kiált...), nevemmel ellátva, azért, hogy akkor is ott lehessek, ha nem tudok...

Ez a zene!!! Itt zakatol és nem tudok, nem is akarok szabadulni tőle... de ha ez menne megállás nélkül a kültéri hangszórókból, monoton egyhangúsággal, hozzá reflektorok ordító fénynyalábjaival, ahogy éri ez karácsonyi kettő azaz 2 darab számmal a sztrájkolóknak, nos, lehet annyira nem tetszene mint így.




*...de bizony. Este, éjjel összeraktam egy kenyeret és gondosan beraktam kelni a sütőbe. Aztán meg bírtam ott is felejteni, mikor már az MTVA-tól mentünk a Flórián felé, hívott Hármaska, hogy köszöni szépen, tök jól megsütöttem neki a kenyeret... :(

Tartsunk ki! Ez a korrekt buzdítás. Köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.