Randiztam ma Énonokámmal, Erikkel, de sajna csak villámrandi volt, mert nyaralásra készülvén, sietniük kellett. De ugye, aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot... marhára hiányolja. Nah.

Persze megint, mire felértem az Árkád-hoz, történt telefon otthonhagyás miatti kényszer lótifuti, hajléktalan baráttal és új ismerőssel való beszélgetés és kávézás - a kényszerű buszlekésős, következőt várós luftban-, mankó villamosról való leejtése, mozgólépcsőn segítő kiképzés, tehát csak a szokásos kalandok, melyek unalmas életem teszik egy merő túlélősóvá. (Hiszen, TÚL AKAROK ÉLNI, ugye...)
Ja, eleve nem akkor indultam, amit megbeszéltünk, hisz nincsen agyam, na. De legalább a napot eltaláltam, s ennek is tudok örülni. Hehe...

Szóval, történt, hogy unalmas nagyiéletem felpezsdítendő, és Erik mozgalmas unokaéletét és nem kevésbé BertaLányom mozgalmas anyukaéletét tovább bonyolítandó az eheti randinkat ejtettük meg a szokásos találkozási pontunknál, a budapesti Árkád-ban. (Magyarázat annyi, hogy autó nem van, s mindketten addig a pontig jutunk el önerőből. Én metróval -melyet ezután valszeg -"géemmm" jegyzetének valóra válása esetén, é.: bkk újabb narancsrezsim ötletkövető agyréme alapján, csak külön engedéllyel használhatok majd-,ők pedig ellenkező irányból alacsonypadlós kékbusszal.) Ezer fok, Erik ennek megfelelően a megszokottnál is mozgékonyabb, a hely dugig emberekkel, hiszen a külső hőmérséklet a 40fokot kísérti, így a benti kifejezetten élhetőnek tűnik, alig találtunk ülőhelyet.
Persze ebben az is játszik, hogy én kényességem nem engedi, hogy akárhová leüljek, no de ez egy másik -nyomorékos- történet, ugye.
Ültünk a jól megérdemelt helyünkön, s Erik éppen Berta nyakában lógva számolta a környező asztaloknál ülőket, így ringlispilt játszott, s alkalmam volt megfigyelni a hasonlóságot, mely nagyiságom és énonokám között, bizony egyértelmű.




A tarkókopás, ugye.
Nyilván nem ez a legjobb, sőt, amiben egy onoka hasonlíthat nagyijára, ám ez tény, hogy így van. Hiszen nekem is ott virít a néhány négyzetcentiméternyi fényesen kopasz csík a tarkómon, csak szerencsére rengeteg, néhai vörös hajam eltakarja, s csak annyi a különbség, hogy az enyém -mivel majd 14 éve, az akkor hónapokon át mozdulatlan fekvés eredményeként megvan már- nem fog elmúlni, míg az Erik fején jelenleg édes-aranyos hajhiány hipp-hopp elillan... S lehetne ennél rosszabb is, ugye, hiszen Erik szép és berregni is gyönyörűen tud, okos fiatalember, tehát a lehető legjobb részletet választotta a hasonlóságunk bizonyítására.

Ücsörgött nálam is, sőt, összemértük kezeinket is, s ez nagyon tetszett mindkettőnknek. 




Most is tettem egy kísérletet arra, hogy rögzítsem Énonokám tökéletes berregőképességét, ám sajna most sem jártam sikerrel. De nem adom fel!!!

Hazafelé kalandmentesen megint, kis szatyormacera a jegypénztárnál, ellenőrök itt is, ott is -mankók-, táska-, szatyor- és kapaszkodásmacera ilyenkor is bejátszik-, némi plakát szembeötléssel, ahol ismét rájöttem, a TOTÁL SZÍVÁS mindenképpen megnézendő, és persze ezerrel bele a fülembe a buszon -mely naná, hogy nem  alacsonypadlós... ahogy a villamos se..- az mr2, ahonnan is ismét bekacsintott előző életem, hiszen MINDENKI FÜGG, meg aztán itt a való világ, ugye....





Egy megjegyzésem lenne, PM s csakúgy G, nem a "siket" szót, hanem pacekba süket-et használja. Amely kifejezés itt helyénvaló is. Ha nem érted, ajánlom EZT, vagy kérdezz és választ kapsz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.