Nem látlak...
2006.01.24. 09:37
Előzmény: http://talema.blogter.huhttp://talema.blog.hu/media/image/200601/?post_id=11528
Köszönöm KisCirmos!
Nem láttam még a Berlin felett az ég-et, és most, hogy kicsit utána keresgéltem, már emlékszem is, hogy tudatosan döntöttem így. (Már, ha nem túlzott elbizakodottság "tudatosság"-ról beszélni az én esetemben...:) Az Angyalok városa, mely ennek az utángondolása, már sokkal kevésbé érinti a vallást, pontosabban az ~hit témáját. Azt a szintet már el tudtam viselni, ez még -akkor- elviselhetetlennek tűnt számomra. Most már azt hiszem, teszek egy kisérletet, és ha meg tudom szerezni, megnézem. Addig is, kimásoltam egy cikk részletet, mementóként, nekem... és talán figyelemfelkeltőként másoknak.
| Berlin felett az ég (Der Himmel über Berlin) |
| Rendező: | Wim Wenders |
| Producer: | Anatole Dauman, Wim Wenders |
| Szereplők: | Bruno Ganz Solveig Dommartin Peter Falk Otto Sander Curt Bois Olivier Picot Beatrice Manowski |
| Forgalmazó: | Argos Films |
| Időtartam: | 130 perc |
| Év: | 1987 |
| Műfaj: | Dráma |
Emlékszel, mikor először voltunk itt? Még nem kezdődött el a történelem. Tettük, hogy legyen reggel és este és vártuk, mi következik. Sok idő kellet, míg a folyó meglelte ágyát,
míg az állóvíz folyni kezdett. Ősfolyamvölgy... egy nap... jól emlékszem...megborjadzott a gleccser és a jéghegyek észak felé húzódtak. Egyszer egy fatörzs sodródott erre,
zöld volt még, rajta üres madárfészek. Évmilliárdokon át csak halak fickándoztak. Aztán jött az a pillanat, mikor a méhraj vízbe fulladt. Jóval később két szarvas verekedett össze itt, a parton. Aztán jött az a nagy bogárfelhő... aztán az agancsok, úsztak lefelé a folyón...
csak a fű egyenesedett fel mindig, újra és újra, benőtte a vadmacskák, vaddisznók, bivalyok tetemeit.
Emlékszel? Egy reggel a pusztaságból -homlokára tapadt fűszállal-kilépett a kétlábú, a
mi rég várt hasonmásunk, és hogy első szava egy kiáltás volt. Egy "Á!" vagy "Ó!" vagy "Áhh..." vagy egyszerűen csak nyögött egyet? Ezen az emberen nevethettünk végre először. Az ő kiáltásából és az utána jövő kiáltásaiból tanultunk meg beszélni. Hosszú történet. A nap, a villám, a mennydörgés, fönt az égen... lent a földön pedig a tűzhelyek, az ugrándozás... a körtáncok, a jelek... az írás. Aztán egy hirtelen kitört a
körből és futott egyenesen. Amíg egyenesen futott, vagy jókedvében néha egy-egy kanyart vett... csak az látszott, hogy szabad és mi megint vele nevettünk. De aztán hirtelen másképp, cikk-cakkban futott és kövek repültek. Futásával másik történetet kezdődött: a háborúk történetét... máig tart.
De az első is, a fűről, a napról...ugrándozásról, kiáltásokról...az is tart. Emlékszel? Hogy egyik nap feltöltötték itt az utat...aztán másnap meg Napóleon vonult vissza rajta...kicsit később kikövezték... ezt az utat. Ma pedig fű borítja és besüppedt, mint a római utak... a tanknyomokkal együtt. Mi pedig még nézők sem lehettünk. Ahhoz kezdettől fogva kevesek voltunk.
Igazán akarod?
-Igen! Kiharcolni a magam történetét! Mit kezdek az időtlen lefelé tekintgetésekkel, ha maradandóvá akarok tenni egy elkapott pillantást, egy apró kiáltást, egy átható szagot. Végül is egész sokáig voltam kívül... sokáig voltam távol. Távol a világtól. Be a világtörténelembe! Vagy legalább egy almát kézbe venni! Nézd! A tollak ott a
vízen... már elmerültek. Nézd a féknyomokat az aszfalton, vagy azt a csikket, ahogy odagurul. Ahogy a hajdani folyó elapad és már csak pocsolyák reszketnek a mai eső után. Félre a világ mögötti világgal!
Nem látlak, de tudom, hogy itt vagy. Érzem. Itt ólálkodsz egész idő alatt. Szeretném látni az arcod... elmondani, milyen jó itt megérinteni valamit. Ez itt hideg... érezni. Vagy ez itt? Vagy dohányozni... kávét inni. Vagy a kettőt együtt. Fantasztikus! Vagy... rajzolni!
Fogod a ceruzát és húzol egy vastag vonalat. Aztán egy vékony vonalat. A kettő együtt már valami...Vagy ha... hideg a kezed és összedörzsölöd. Ez jó érzés. Nagyon jó.
Annyi a szép dolog.
(Forrás: http://www.donquijote.hu/berlin_felett_az_eg.html)
"Vagy legalább egy almát kézbe venni!"
Meg kell néznem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.