...aztán megint elbizonytalanodás... (de már a játékra való alkalmasság tudatában...:)<P>Előzmény: <A href="http://talema.blogter.hu/?post_id=18671">http://talema.blogter.hu/?post_id=18671</A></P> <P>Én szegény, öreg tyúk... aki ugyan bizonyos szempontból igencsak túlkoros, bizonyos szempontból viszont nagyon is zöldfülű, most csak nézek ki a fejemből... (:)</P> <P>Mert igen, határozottan kedvem lenne a nagypályás játékhoz, s ki is szemeltem ehhez a megfelelőnek látszó játszótársat (vagy ő nézett ki magának engem? tudja fene...:), de most megint itt állok a vonal mellett, és tipródom.</P> <P>Nem kellhetek én senkinek.</P> <P>Vagyis: nekem se kell senki. (Bakker! Tudom, hogy ez a megoldás... akkor miért nem tudok ennek megfelelően működni?)</P> <P>Na, mindegy.</P> <P>(De az érdekes párhuzamot nem bírom kihagyni: ez a reál vonal. Gépész, mérnök, matek-fizika tanár... most ez a választék........... de a maceráimmal együtt, a szanaszét hullott csomagolásba visszavarrt újmárti nem hiszi, hogy valóban nőnek tekinti valaki.) </P>

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.