De tényleg. Annyira parázok, hogy magam alatt vágom a fát.

Tudom, hogy hogyan lehet igazi túlélő az ember, tudom, hogy az önzés önmagában nem egy kimondott erény, ám a TÚLÉLŐ-ÖNZÉS elengedhetetlen.

Csakhogy már túl vagyok azon a szinten, ahol a méglegemen nagyobb súlyt mutat az önzésem, mint a várható eredmény. (Mert most igenis marhára várom az eredményt...:)

Jajjnekkem! Mi lesz velem? Mi lesz velem?

Ja! Köszönöm szépen a nyilván sokezer helyről felém áramló drukkolást: befutott egy meghívás szombat estére amolyan igyunk-dumáljunk-hallgassunk zenét buliba. Mondanom sem kell, hogy nagylelkűen elfogadtam az invitálást! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.