Rövid leszek. Talán egyetlen mondatban is el tudom mondani, hogy tegnap este óta mi motoszkál a fejemben. Motoszkál? Villog, ordít, "azészmegáll" (jóvanna!)... Tegnap délután -ha jól tévedek az időpontot illetően- mindannyiunk Sólyom Lászlója (ám sajnálatos módon néhányszor tanúságát tette, hogy nem mindannyiunk köztársasági elnöke....) nyílt levelet küldött a szembenálló feleknek. S ezzel talán -nálam legalábbis- emelt a renoméján valamelyest, hisz végre kimondta, amit már jónéhány napja kellett volna, hogy bizony a demokrácia úgy működik - a parlamentáris demokrácia, mielőtt valaki a fejem szedné le a (még így is) pongyola fogalmazásért-, hogy a politikai "párbajokat" annak meghatározott helyén, jelesül a Parlamentben kell elrendezni.

Ja, és a másik, amit igazán említésre méltónak tartok: hogy felszólította a FIDESZ-t, pénteken legyen oly szíves, menjen már be a KDNP-vel együtt a plenáris ülésre, és "ott mondja el" az aggályait.

Mert ugye az országgyűlés azért van, hogy ne én kiabáljak az utcán, hanem akiket én megbíztam (aki szép summát kap a munkájáért, de ez most huszadrangú szempont, de mégiscsak ott kullog az érvek sorának végén) ott, a Parlamentben intézze az ország, a jövő dolgát, mégpedig úgy, ahogy én szeretném. Már amennyire beleláthat a magamfajta hétköznapinak sem mondható emberke a politikai játszmákba, leginkább választások idején: az meg ugye (jó esetben) 4 évente van. Én akkor mondom el, hogy mit is szeretnék, mégpedig azzal, hogy oda rakom azt az 'ikszet', ahol látom annak értelmét. Ha nem teszi jól a dolgát az, akiben (akikben) megbíztam, majd újragondolhatom a dolgot a következő választás idején.

Na, végül aztán nem 1 mondat lett. A kérdés, hogy miért kellett ezt az evidenciát így a szájába rágni a FIDESZ-nek, de ez már nem is számít. Igazából nem is volt már más választásuk. Ha egyik nap azt mondják: ...igen, Sólyom Lászlónak mindenben igaza van, akkor bizony másnap is szót kell neki fogadni!

Persze, addig még van néhány óra, ezalatt lehet még csinálni sok-sok dolgot. Lehet mondani uszító beszédeket, lehet kulturális gyűlést folytatni, lehet belegondolni, hogy talán a jobb is rájött (esetleg magától? az időrenddel nem vagyok teljesen tisztában), hogy a szervezőkkel talán nem kéne ennyire nyíltan megállapodni... s a szervezők érthetnek ebből, hogy Viktor s az ő országmentő csapata, bizony elengedte a kezét a kitartóan tüntető csoportoknak.

De lehet menni gyertyával, nyugodtan, szépen lassan sétálva. Letenni a gyertyát, aztán éppoly nyugodtan továbbsétálni. Én ezt választanám. S remélem, aki tud sétálni (:), visz a nevemben (akár a kormányőr cipőjére, ahogy olvastam valaki pikírt megjegyzését) mécsest.

Az én -jelképes- mécsesem:

köszönöm.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.