A tegnapi buli komoly kérdéseket vetett fel bennem. Leginkább magammal kapcsolatban. De az egy másik történet, melyet nincs szándékomban megírni.
Hogy most akkor mégis miért említem -bár, tény, hogy csak így: ily' szűzi visszafogottsággal- az eseményt? Nos, egyszerű oka van. Mint az általam eddig megélt egyetlen talin, most is találkoztam több olyan emberrel, akikre eddig nem fordítottam kellő figyelmet: nem olvastam az írásait, vagy csak nagyon felületesen; vagy annyira éles a bennem élő kép (a hálón keresztül kialakult) és a valóság közti különbség, hogy direkt rá kellett ma keresnem...

Tagadhatatlan, hogy most a legnagyobb ilyen elképedést nekem Marlington jelentette. Összesen nem beszéltünk néhány szót (bár, mondhatni barokkos túlzás ez esetben a többes szám, hisz lényegében a ~3 szó, nem is jelenthet párbeszédet, semmilyen szinten sem...:), de számomra feltűnő jelenségként maradt meg. Olyannak, akit szívesen megismernék. Nos, tudom, késő bánat, eb gondolat. Nem ez az egyetlen dolog, amiről lecsúsztam.

Most amiért mégis felhozom ezt, az nagyon is kézenfekvő: Marlington Random Mondom című postjában akadtam a Dadaista versgenerátor linkjére.

Persze, azonnal ki is próbáltam. Íme, az eredmény:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Véletlen?
Másnak is mond ez a néhány sor valamit rólam?
Egy kis segítség: a szakmám erőműgépész.

Na, jól van. Mára befejeztem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.