Mikor egészséges, hozza remekbe szabott "egyhülyekutya" formáját s ilyen a mi kutyánk.

Amper Csaba kutyája. Mindig ő vitte sétálni, ő gondozta, fürdette, meg mindent megcsinált vele, amire egy boldog háziebnek szüksége van ahhoz, hogy remekül ellássa nemes feladatát: teljes odaadással őrizze a házat (s közben nagyokat horkantson, vagy álmában fusson, ki tudja milyen menekülő lények után:).
5 éve a lányok viszik sétálni, illetve sokáig csak a 2 nagyobb, mert Hármaska nemrég nőtt fel a kihíváshoz.
Történt kedden, mint ahogy mindennap, este fél 7-7 óra tájban Ketteske, s az ő csatolt állománya (aki ezen a tájon kösziandrisként ismert :) vitték esti ellenőrző körútjára. Alig telt 10 percbe, mire jöttek is vissza, azzal, hogy megtámadta Ampert egy boxer. Aki itt lakik az utcánkban, s mint máskor is oly sokszor, most sem volt rajta póráz.
Ampernak felszakadt a szeme és sántított. Hívtam az állatorvost, nem vette fel, kerestem kisokost, a hálón is megnéztem, hátha van valahol itt a környéken állatorvosi ügyelet. Felhívtam Editet (a gyógytornászom), gondoltam ő tud ilyet. Amit találtam, s ő ajánlott is egyet-jettőt, egyik sem volt hívható este fél 8 magasságában, ráadásul mire a lehetőségeket végigzongoráztam, úgy láttam, hogy talán nem olyan vészes a helyzet, mint az először látszott. Gondoltam, ha már úgysem tudok keríteni dokit, nem lesz baj, ha csak reggel hívom ki a megszokott állatorvosunkat.
Így is lett. Kijött, megnézte s azt mondta, kap egy atibiotikumos injekciót, cseppenteni kell a szemébe, néhány nap múlva meggyógyul. (Nem kértem, de adott számlát.)

Igyekeztünk meg is tenni a cseppentést, de sajna, Amper erős egyéniség, és bárhogy küzdöttünk, nem hagyta magát. Ezért végső elkeseredésemben felhívtam a kutyapanziós ismerősünket, ahol Amper már sokszor volt, hogy ez van, hátha tudnak segíteni. Klári el is vállalta azonnal, mondta, hogy lejönnek érte, cseppentenek, amíg kell, majd egészségesen hozzák haza, mikor már nem kell küzdeni vele. Ez volt szerdán.

Majd csütörtökön hívott Klári, hogy baj van, a kutya szeme iszonyatosan néz ki, most látszik, hogy kb 4-5 centis szakadás van az alsó szemhéján és biza a cseppentés nem használ... Elviszi ha beleegyezem egy állatorvoshoz, ahhoz, akihez ők járnak. Délután sor is került erre. 
Nos, a vége az lett, hogy meg kellett műteni szegény jószágot, ott rögtön. Mikor hazahozta Klári még aludt, a fejét azóta is egy igen csinos gallér veszi körül, hogy megvédje a friss sebet a vakarózhatnéktól. Kap antibiotikumot, és kezd a sötétlila árnyalat, amolyan mélybíborba átmenni a szeme körül.

Felhívtam az önkormányzatot, mert én úgy tudtam, hogy utcán kell a póráz. Mint kiderült, nem kötelező, akkor nem kell, ha bír a gazda a kutyájával (é.: szót fogad neki az ebe). Azért átmentem a boxergazdához, átvittem a számlát, gondoltam, ha valami, talán az meggyőzi arról, hogy legközelebb pórázon vigye a kutyáját. Nem volt otthon, anyósával tudtam beszélni, megadtam a számom. Este felhívott, elmondtam neki, hogy mi a helyzet, ő erre azt mondta, hogy nem tudja elképzelni, hogy annyi kicsi "összezördüléstől" ilyen sérülése lett a kutyának, és különben is, ha nem bírok a kutyámmal arról ő nem tehet. És az ő kutyájának ennél sokkal nagyobb sérülése is volt már, ő mégsem ment ezzel a gazdához, mert nem így kell zsebpénzt csinálni, és amúgy is mindenki ismeri itt a környéken Ampert, hogy ez egy nem normális kutya.

Másnap át is jött, hozta az első orvosi költséget, hogy kifizeti. Én mondtam, hogy jöjjön be. Azt mondta, sietnie kell, csak a pénzt hozta és ezzel fejezzük is be, de azért még írjam alá a nyilatkozatot, miszerint semmi több igényem nem lesz ezzel kapcsolatban (ill. csak gondolom, hogy ez volt rajta, mert a félhomályban nem láttam jól a kézzel írott rózsaszín noteszlapot). Mondtam neki, hogy nekem most is elég annyi, a pénz sem kell, ha azt mondja, legközelebb már pórázon viszi a kutyáját. Ezt kb 5x elmondtam, s ő erre: "Ne szóljon bele az életembe! Ha maga nem bír a kutyájával, az a maga baja! Én bírok az enyémmel, tehát póráz nélkül fogom továbbra is sétáltatni!" 

Miután ezt mindannyiszor elmondta ahányszor én próbálkoztam, mondtam, hogy jó, ennyi volt, köszönöm, hogy átjött, majd az önkormányzatnál folytatjuk.

Segget csináltam a számból, ha most nem indítok eljárást. Nem akarok, de azt gondolom, hogy egyrészt a kutyáján kell, hogy legyen póráz, másrészt nehogymá' Amper legyen a hibás, mert megtépte az a nemnormi kutya!!

Ja! A legdurvább az volt, hogy azt mondta, mikor elkezdtünk beszélni a dologról, hogy az nem úgy történt, ahogy én mondom. Ragaszkodtam ahhoz, amit Fanniék elmondtak nekem, erre a következő az volt: "Maga ott volt? Nem! Na, ugye?! Hát akkor?"

NABASSZUS!  

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.