Egy cikk a ma.hu-n.
És egy másik a port.hu-n.

Tudtam, hogy meg fogom nézni, pénteken Ildikével el is mentünk ide, a BMK-ba (rekordot döntött a mozi, szinte teltház volt: majdnem tizen voltunk!!). Két okom is volt erre: Nicolas Cage az általam számontartott színészek egyike, ha tehetem megnézem a filmjeit (sőt, ha tehetem, meg is jegyzem azokat!! 10%:):; az esemény, aminek mementója ez a film (is), olyan, amit nem lehet kikerülni szerintem. Egy barátommal beszélgettünk erről, és kiderült, hogy én -úgy tűnik- túlságosan populárisan gondolkodom ezzel kapcsolatban, tehát nem írom le tételesen a véleményem.  
Mikor vége lett, gyakorlatilag némán kisétáltunk a teremből és egyetlen mondat visszhangzott a fejemben. Aki látta a filmet, érti. Aki nem, talán elnézi nekem, hogy ez az egész így csapódott le nálam: a légüres térben, ahol valaha az agyam volt, így vesz gellert a film:


AZ ÉN KONYHÁM MÁR KÉSZ VOLT.




A kép forrása

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.