Csütörtök, mely nullára visz +
2007.01.14. 09:05
Folytatom, hisz még nincs vége.
Az előzmény .Ott tartottam, hogy összeszedtem minden pakkot, amire szükségem lehetett másnap. Aztán nekiszaladtam, hogy megírok egy levélkét Emmának, amit szándékaim szerint a csomagocskájába akartam tenni, azzal, hogy majd csak akkor olvashatja el, mikor én már nem vagyok jelen. (Gondoltam, ha berág rajta, legalább ne legyek kéznél...)
Igyekeztem összekaparni a gondolataim, s valahogy értelmes mondatokba önteni azokat, amolyan útravalónak szántam, egy gyakorlott túlélőtől a zöldfülűnek... Persze, a szajkóm boldogan vette tudomásul, hogy ismét dolga van, s ennek megfelelően diktálta is a szólamait, én pedig gondos "szajkó-gazdaként" le is írtam azokat... Éjjel fél 2 volt, mire elkészültem a levéllel.
Jött a reggel, két szélső iskolába, Fanni meg én a sofőrrel Pestre. Odaértünk a klinikára, már a recepción mondta az asszisztens, hogy szerinte nem mardhat Fanni, de várjunk meg egy orvost. Hát, mi sem számítottunk másra, már ami a várakozást illeti, úgyhogy nyugalommal vártunk, s bíztunk benne, hogy a "hivatalos" beutaló elegendő lesz. Röpke egy óra unalom után előkerült az osztályos asszisztens és szörnyűlködő arckifejezéssel közölte, hogy nem maradhat a gyerek, hisz nincs ágy... "...kellett erre a kormányra szavazni..."- tette még hozzá... Ezután kérdeztem, hogy akkor ilyenkor mi van?? Azt mondta, hogy kerít nekem egy orvost. Újabb negyed óra várakozás után lekísért minket az ügyeleteshez. Ő is elmondta ugyanazt (politikai mellékzönge nélkül, szerencsére), és még hozzátette, hogy hétfőre beírja, felvételre. Reményemnek adtam hangot, s elmondtam, hogy ugye nem lesz ugyanez a történés akkor? Azt ígérte, nem. Menjünk nyugodtan, felveszik Fannit.
Megvártuk a sofőrt (aki közben erőműves ügyeket intézett a városban) és indultunk tovább. Engem át kellett vinni a nagy B bötűs kórházba, lányomat pedig haza, Battára.
Csak kiszálltam a kocsiból az épület előtt, felmentem a tucatnyi lépcsőn (mondanom sem kell, a zabszem azért a helyén volt, hisz korlát, mondjuk, egy szál sincs...), bementem, s az aulából felhívtam Emmát, hogy jó helyen járok-e. Megnyugtatott, vártam a liftek előtt, s mikor jött két emberke, csatlakoztam hozzájuk, mert egyrészt tele volt az összes kezem, másrészt gyáva vagyok és nem szívesen használom egyedül a liftet.
Szerencsésen felkerültem az ötödikre, sőt, odaértem gond nélkül a szobához, s még a folyosón jártam, mikor egy nővérke megállított: "Tettem Emma ágyához egy karfás széket önnek, menjen nyugodtan!". Hát, a hírem itt is előttem járt!
Ez még jócskán délelőtt volt. Átadtam a pakkot, ami ronggyá szakadt, mikor a kórház előtt szálltam ki az autóból, vagyis vizuális értékéből igen sokat veszített a szállítás alatt... Beszélgettünk. Jó volt látni, hogy mennyire erős, mennyire tisztában van a lehetőségeivel, a jövőjével... Elmondta, hogy mit fognak csinálni a lábával, mikor eljön a nyagyműtét ideje. Hát, nem semmi! Ő is lesz oly "drága", mint én a bennünk lévő titáncuccok okán... Nem kérdeztem meg tőle, úgyhogy nem írom le, hogy pontosabban mit is csinálnak vele, hisz mégiscsak az ő lábája... Mindenesetre tessék drukkolni neki, hisz hétfőn, dél környékén, műtik! A testőrségem ott van nála, s azóta már a zoknihúzó alkalmatosságom is, meg egy Van Gogh füzetecske is, amiket azóta küldtem be neki. Előzőt a beszélgetésünkben felmerült roki-kiszolgáltatottság miatt, mert Ő még nem is hallott erről az okos szerkentyűről, a másodikat pedig a kiállításon vettem neki, azért mert elpanaszolta, hogy Ő is megnézné azt, de nem valószínű, hogy amíg tart, olyan állapotba kerül, hogy kibírja az azzal járó tortúrát.
Lehetett vagy fél 3 mikor eljöttem tőle, hisz megérkezett Fazék, akivel meg akartuk nézni a kiállítást.
A nap vége :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://talema.blog.hu/api/trackback/id/tr821596697
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.